A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)
Szelesi Zoltán: Csáky József utolsó évtizede
Nehéz 6 hónapos betegségből (főleg szívbajból) teljesen felgyógyulni. Ha ez így tart tovább, nem tudom mikor lesz valami a magyarországi utazásomból. Ősszel? Ki tudja előre? A szobrászatról még szó sem lehet. Rajzolni sem igen tudnék, pedig több ízben forog a fejemben. Itt lassan újra felkapnak. Párizs legnagyobb szobrászgalériájának tulajdonosa jött váratlanul! — csütörtökön. Németországban lesz egy szobrászati-kiállítás és oda meghívtak (persze az ő költségükre), és a „Bourdelle Társaság" megkért, hogy legyek tagja. 57 Szóval forgalomba jön újra a nevem. A baj most nálam ott van, hogy nem mehetek úgyszólván sehová. A lépcsők ugyanis be vannak tiltva orvosilag (mint a só). Márpedig a Metró a föld alatt van és sohasem elég mélyen. És az ismerőseim meghívását sem fogadhatom el, ha nincs lift a házban. És sajnos ez egész életemre szól. Miért is van az embernek szíve? Anélkül jobb és szebb lenne az élet. De elfáradtam. 53. 67. VI. 9. íme itt küldöm a Rákóczi-emlékmű 58 fényképét. Ez, amint látod egy diapozitív. De itt is, Budapesten is a diapozitívről nagyon jó reprodukciót tudnak készíteni. Remélem Szegeden is. Az adatok ezek : 1937-ben a magyar kolónia elhatározta, hogy emlékművet emeltetnek ott, ahol Rákóczi egy időt töltött a „CAMALDOLE" szerzetesei között, mert megszerette a nagyon egyszerű életmódjukat. A helyet, ahol a szerzetesek éltek (és egy ideig Rákóczi) GROSBOIS-nak hívják ma már. Innen ment Rákóczi Törökországba, ahol mint tudjuk, meghalt. De végrendeletében meghagyta, hogy a szívét küldjék el a szerzeteseknek és ott temessék el. A műemlékem ott van felállítva, ahova a szívet temették. Az emlékműre pályázat volt, de nem fogadtak el egy pályázatot sem, mert bronzszobrokat tervezett minden szobrász és az túl drága lett volna. A pénz hiányzott. (Én nem pályáztam.) Végre engem bíztak meg (pályázat nélkül), hogy csináljak egy emlékművet emberi alak (vagyis bronz) nélkül. Én a székely sírokat díszítő kopjafa motívumot választottam, mert Rákóczi erdélyi eredetű volt. 67 (1967. V. 24.), A lakásához kötött beteg művész számára érthetően örömet és reménykedést keltettek oly ritkán előforduló látogatások, amikor egy-egy vásárlás vagy kiállítás ügyben váratlanul felkeresték. Sajnos azonban az ilyenkor elhangzott Ígéretek nem igen valósultak meg, így például a szóban forgó németországi kiállításon való szerepléséből sem lett semmi. Annál inkább értékelendő az a megtisztelő bizonyosság, hogy Csáky Józsefet, — mint a modern szobrászat egyik elindítóját — a „Bourdelle Társaság" tagjai közé választották. 68 (1967. VI. 9.), Csáky — már említett — adatai az általa készített grosbois-i Rákóczi-emlékműről. Lásd még: Csongor Győző: „A fejedelem szíve" című cikkét (Délm., 1976. jún. 6.), melyben az emlékmű keletkezéséről ír, és Csákynak egy 1958-ban kelt e tárgyú leveléből ezt idézi: „...Minden évben, szeptemberben, az itteni magyarok zarándoklást szerveznek a műemlékhez. Virágokat tesznek a sírra, szónoklatok két nyelven és azután egy közeli kocsmában nagy bográcsgulyás ebéd, bor és cigány. Estefelé vissza Párizsba autocar-ral... Sajnos fényképem a műemlékről nincs még magamnak sem. Különben küldenék. A lányom se látta soha. Nekem nincs gépem és másra számítani nem lehet..." 386
