A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Juhász Antal: A szegedi közlegelő bérbeadásának kezdetei

buckákkal, „siványok"-kal. A több száz holdnyi dűlőket egyvégtében árverezték, s nem hagyták ki a kimért dűlőben fekvő buckákat. Egy-egy tíz holdas járásföld kikiáltási árát a talaj minősége szerint állapította meg a Város képviselője, s a haszonbér végül is azon múlott, hányan s milyen pénzű emberek pályáztak a föld bérletére. Az alsójárási földek nagyobb átlagbérét annak tulajdonítjuk, hogy az ottani földárveréseken több kis pénzű kisparaszt és törpebirtokos igyekezett legalább tíz holdas bérletet szerezni, mint a felsőrészen, és ők jobban egymásra licitáltak, mint a Felsőjáráson 20—30 holdakat árendáló tehetős gazdák. Emellett az alsóvárosi tanyaföldek népessége jóval meghaladta a felsővárosiakét,

42 ugyanakkor Alsójáráson 1861-ben és 1881-ben alig valamivel több földet árvereztek mint Felsőjáráson. Mindezek a körülmények együttesen nyújtanak magyarázatot arra, miért fizettek az alsójárási haszonbérlők általában magasabb árendát mint a felsőjárásiak. FOLYTONOSSÁG, FÖLDHASZNÁLAT ÉS MEGTELEPEDÉS A JÁRÁSI FÖLDBÉRLETEKEN Említettük, hogy a járásföldek 10 évenkénti újra árverezését követően a bérlők között nagy cserélődés tapasztalható. Az 1852—53-ból ismert 320 járási haszonbérlő közül 80 személynek — a bérlők egynegyedének — volt bérlete az 1861. évi árverés után is. Az 1850-es évek szerződésein még nem tüntették fel a bérlők lakóhelyét, s mivel sok az azonos családnevű haszonbérlő, nem lehetünk egészen biztosak az 1852. és 1861. évi bérlők azonosításában. Gyakori családnevek — Börcsök, Dobó, Csányi, Szécsi, Tóth stb — azonosításánál óvatos mértéktartással jártunk el, ritka családneveknél viszont akkor is folytonosságot tételezünk fel, ha a keresztnév különböző — pl. 1852-ben Freyburger János, 1861-ben F. Ferdinánd volt a bérlő, vagy 1852-ben Ausländer Rozália, 1866-ban A. Henrik írta alá a szerződést —, mivel az újabb haszonbérlő föltehetően az előző testvére vagy leszármazottja volt. 1861-től könnyebb a bérlők azonosítása, mert a szerződéseken jelölték lakóhelyüket. Ettől fogva az okoz gondot, hogy a tanyaiak lakcíme más és más, ha tanyai kapitány tisztét tíz év múltán más gazda töltötte be. 1861-ben mindössze két bérlőnél jegyezték meg, hogy 10 éves földön lakott. Az egyik Berényi János 55 holdas alsójárási bérlő, aki 1852-ben 12 holdat bérelt, Ő a legelőosztás előtt „Freyburger úr tanyáján lakott." Jójárt Gábor, aki felsőrészen, az Imre Antal kapitányságban, Csányi Mátyás 10 éves földjén lakott, 1866-ban Csókási Józseftől 5 holdat, egy másik bérlőtől Fogas Jánossal 10 holdat vett át. Jójárt tehát Csányi Mátyás gazda 1852-ben bérelt 15 holdján lakott — bizonyára azon dolgozott —, és 1866-ban, amikor a környéken két kisbérlő „elbukott", felhasználta a kínálkozó alkalmat, hogy maga is bérlő legyen. Bérföldjét 1871-ben és 1881-ben is megtartotta. Rajtuk kívül 1861-ben Rabi Ferencről tudjuk — aki 1866 márciusától a szentlászlai Szűcs Imrével osztozik 50 hold járásföldön —, hogy „bérlett földön" lakott.

43 Az 1860-as években 5 felsőjárási bérlőről jegyzik meg a szerződések, hogy Csengelén laktak.

44 Már pedig Csengelén örökföldek nem voltak, így az ottlakók vagy 10 éves, vagy 30 éves haszonbéres földön élhettek. 42 Az 1857. évi népességi összeírás szerint a szegedi alsótanyákon 14 052, a felsőtanyákon 9 068 ember élt. CsmL, 1857. évi összeírás iratai 43 CsmL, Szeged v. Tanácsának iratai. Felsőjárási 10 éves szerződések 1861—1871. 172. sz. 44 Kucsora Pál, Csengéié 655., Tomay Mátyás, Csengéié 660., Csikós József csengelei csősz és Bitzók Mihály, aki 1865-ben Kordás Mihály 50 holdas bérletét átvette, Csengelén, a Kelő dűlő oldalán lakott. 37