A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Juhász Antal: A szegedi közlegelő bérbeadásának kezdetei

1871-ben az Alsójáráson 44, Felsőjáráson 25 korábbi bérlő tartotta meg (vagy növelte) tízéves haszonbéres földjét. Ugyan nem maradt fenn valamennyi haszonbéri szerződés, de nagy többségüket ismerjük, így a folyamatok lényegére bizton követtethetünk. Az 1871—81 közötti szerződésekből ismert járási bérlőknek 27,4%-a volt korábban is bérlő. Az 1881. évi, teljes bérlő-névjegyzéket a 10 évvel korábbi, megközelítő teljességű névsorral összevetve szintén azt találjuk, hogy a haszonbérlőknek 25—30%-a régi, a többi új. A lakóhely- és névazonosítások bizonytalanságait figyelembe véve nem utalunk számadatokra, úgy is a cserélődés, a városi haszonbérletekre áramlás folyamatának a jelzését tartjuk fontosnak.

45 Mire következtethetünk az 1852—81 közötti haszonbéri szerződések névanyagából? 1. A szegedi járásföldek parcellázása vonzotta a szegedi földi és környékbeli parasztság legkülönbözőbb rétegeit és a vállalkozó, gazdálkodással is foglalkozó vagy pénzüket forgatni óhajtó kereskedőket, úri birtokosokat. A járásföldek bérbeadásából származó városi bevétel növekedése is jelzi a parcellázások iránti érdeklődést: 1852-ben a járásföldek összes haszonbére 28 503 ft 59 kr 1871-ben a járásföldek összes haszonbére 31 044 ft 14 kr 1881-ben a járásföldek összes haszonbére 39 492 ft 13 kr 2. A bérösszegek emelkedése bizonyára azt is jelenti, hogy a bérlők a föld jobb kihasználására törekedtek, hiszen azért vállalkozhattak nagyobb haszonbér fizetésére, mert megérte nekik ez a befektetés. 3. Ugyanakkor a nagy mértékű cserélődés azt is jelentheti, hogy sokan nem találták jövedelmezőnek a bérföldek használatát. A járásföldek elhanyagolása, gazdátlanul hagyása — amire az 1860-as évek elejéről említettünk példákat — mindenesetre erre utal, de tegyük hozzá, hogy a bérbeadott földeknek mindössze 10—12%-át kellett művelésük elhanyagolása miatt a Városnak újra árvereznie. Sajnos, csak közvetett adataink vannak a járási bérföldek használatáról. Az 1852. évi szerződés szerint a bérbevett földeket a bérlő „egyedül s kizárólag szántóföldnek vagy kaszálónak használhatja,'''' de az 1861. évi szerződés már engedményt tesz, amikor a „szántás, legeltetés avagy kaszáitatás alá tetszés szerint leendő használat"-ot megfogalmazza. Mint említettük, ennek az lehet a magyarázata, hogy a járási bérföldet számosan legelőnek használták, kiváltképp a nagy területet bérlő, sok jószágot tartó nagy gazdák. A szegedi határ művelési ágainak az 1850-es évek elejéről és 1865-ből ismert két kimutatása azonban arra vall, hogy a legelők területe lényegesen csökkent, a szántóföldeké pedig növekedett. A földbírói hivatal 1840—48. évi birtokkönyve szerint az alsó- és felsővárosi puszta területe 68 614 hold volt. Ugyanekkorának jelöli a pusztát a Város ingatlanait részletező 1853. évi leltár.

46 Az 1865-ben megjelent országos statisztika szerint Szeged határában 34 758 kat. hold legelő volt,

47 ami 1 200 négyszögöles holdba átszámítva megfelel 46 344 holdnak. A legelőterület csökkenése 1853 tavasza és 1865 között 22 270 hold, ami éppen az 1852—53-ban kiosztott 10 éves és az 1854-ben bérbeadott 30 éves földek összegével egyenlő.

48 Tegyük hozzá: ezzel nem állítjuk, hogy a 10 éves 45 Összeállítottam azoknak a bérlőknek a jegyzékét, akik járási bérföldjüket 1861-től, a három egymást követő árverésen bizonyíthatóan megtartották. Névsorukat a 3. sz. mellékletben közlöm. 46 CsmL, Nyomtatványok, Szab. kir. Szeged városának ingatlanairól szóló leltár I. Szeged, május hó 19-én 1853. 4T Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme. Budán, 1865. 112—113. 48 1852—53-ban 10 247 hold, 1854-ben 12 000 hold közlegelőt adott bérbe a Város. 38