A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Szelesi Zoltán: Csáky József utolsó évtizede

A fontos a szív kérdése. Itt azt mondják, hogy kezd lassulni. De itt minden megvan ahhoz, hogy gyógyítsák. Hidasiék sűrűn jönnek és jönni fognak, ha otthon leszek. 67. III. 1. Itthon vagyok, de nagyon betegen. Teljesen legyöngültem, enni, aludni alig tudok. Persze folyton fekszem. Rég nem láttam az eget. Az orvos jön. Ad orvosságot és „tanácsokat". Egy jó orvos, barátom. Mit tehet mást? 49. 67. III. 23. Ezelőtt egy héttel a szívverésem meglassult. De pár nap óta újra gyorsan ver. Az orvosom nem tud mást tenni, mint folytatni a kezelésemet, úgy mint eddig. Persze, akik távol vannak nem érthetik meg, hogy voltaképpen milyen fontosságú betegségről van szó. Csak annyit mondhatok, hogy egy hete az orvosom nagyon megijedt.

53 Attól félt, hogy vissza kell mennem a kórházba, de ezúttal a „sebészeti" osztályra, ami nem kis dolog. Kínos az egyedüllét. Alig jön valaki hozzám egy pár percre. A legtöbb időm a fekvéssel telik el, de erőltetem a felkelést a szobámban. A reményem a tavasz. Már közel van, és talán az enyhe idők valamennyire rendbe hoznak. 50. 67. IV. 11. Jól esik levelet kapni. Sajnos egy idő óta és mindinkább le kell mondanom a levelekről. Ennek egyszerű oka az, hogy lassan nincs és mindkevésbé lesz, aki nekem írhatna. Ez a magas kor egyik átka. Lassan egyedül marad az ember. Kihaltak! Azok, akikkel az új művészet irányát megalkottuk, már nem léteznek.

54 Picasso-t kivéve, aki él, de akivel nem volt szoros baráti kapcsolatom. (Az én hibámból, mert én hanyagoltam el.) Az én magyarországi utazásom az egészségemtől függ. A meghívás (hivatalos) már itt van. De az mikor történhet meg, azt igazán nem tudhatom. Na, meg egy nagy baj van és nem tudom, hogy lehet elintézni: nekem a szívem miatt nem szabad sós 69 (1967. III. 23.), Amint Csáky leveleiből megtudtuk a művész 1967 elején a szívével kórházba került. Egy hónapi kórház és 6 hét otthoni kezelés után is súlyos szívrohama volt. Látogató orvosa mentette meg. Magányát betegen még nehezebben viselte el, és mint a hosszú telek után oly sokszor most is a lassan közelgő tavasztól várta állapotának jobbrafordulását. 84 (1967. IV. 11.), Csáky Józsefnek olykor egy-egy elejtett mondatából ugyan, de félreérthetetlenül kiérződik, hogy a magányosan, elfeledetten élő idős szobrász, életművének művészettörténeti értékelésével tisztában volt és jogosan sorolta magát a modern plasztika megújítói közé. Tulajdonképpen ennek tudata adott neki erőt, hogy az őt körülvevő méltatlan hallgatás fájó érzését elviselje 384