A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Jakab Béla: Újabb tojáshéjlelet-vizsgálatok eredményei. Longobard és avar kori leletanyag vizsgálata

A tojáshéj szerkezete Tamási, Csikólegelői homokbánya 7. sír : A héjdarabkák között egy 12x12 mm 2 méretű a legnagyobb. A vizsgálat érdekében meg­tisztított darabkák közül négy darab ép mamillájú, a többinek a mamilláris rétege reszorbeált vagy esetleg átmeneti régió képét mutatja (IV. t. 1.). A külső felület struktúrája (redőzöttség, pórusok) tyúktojásra utalnak. Egy-egy héjdarabon barnult kutikula-maradvány is található, és néhánynak a mamilláris rétegén is találunk némi hártyamaradványt (VI. t. 1.). A héjvastagságuk 0,29—0 32 mm közötti. 14. sír: A homokkal keveredett leletanyag kevés 10—20 mm-es és sok 5—10 mm-es héjdarab­ból áll, mellettük néhány töredék csontmaradvánnyal. A héjdarabokat részben megtisztítva, közü­lük 16—18 darab 10—20 mm-es, kráteres mamillájú (IV. t. 4.), kilenc darab 10—15 mm nagyságú és ép mamillafejű (IV. t. 3.), továbbá az átmeneti héjrégióhoz tartozó kilenc 5—15 mm méretű héj­darabot különítettünk el. Rajtuk kívül még másik hat darabnak a mamilláris rétegét szerves bevonat (hártyamaradvány?) takarja. A héjdarabok többsége kopott, kitöredezett, ami a mamilláris rétegük­ről fokozottabbnak mondható. A külső, szivacsos réteg a nagyobb többségnél elég ép. A legtöbbnél jól felismerhető a házi tyúk (Gallus domesticus) tojáshéjának felületi formációja: a gyengén bőrszerű redőzöttség, a tűszúrásszerű és egy-egy darabon sűrűn elhelyezkedő pórusok. Egyik-másik darabon kutikula maradvány is van. A héjdarabok vastagsága 0,28—0,30 mm. 16. sír: Házi tyúk (Gallus domesticus) tojáshéjának négy darab, apró, 2—3 mm méretű marad­ványa. Vastagságuk 0,25—0,27 mm, ami jelzi elmállott voltukat. Két reszorbeált héjdarabka a ron­csoltabb. A másik két darabka ép mamillájú. 20. sír: A leletanyag 7—8 darabjának mérete 6—11 mm közötti, a többi töredék (25—30 darab 5 mm körüliek) és törmelék (2 mm alatti). Vastagságuk 0,25—0,31 mm. Állaguk változó. Roncsoló­dás mind a külső, mind a belső felületen található és teljesen mállott külső felületűek is vannak közöt­tük. A kevésbé kopottabbakon mind a külső, mind a belső réteg tyúktojásszerű (Gallus domesticus). Pórusok tűszúrásszerűek. A reszorbeált mamiiiák kráterei egy-egy darabon csak pontszerűek, a többinél tágasabbak. Roncsolódottságuk fokozottabb. Az ép mamillájú darabok (16—18 db) ma­milláris rétege általában sértetlenebb. Járatos gyökérnyomok előfordulnak rajtuk. 23. sír: A héjdarabkák elég épek, vastagságuk 0,30 mm körüli. A kb. 20 nagyobb darab mérete 8—9 mm, a többieké ennél kisebb. A megtisztított nagyobb méretűek közül kettőnek a mamiiiái épek, kettő az átmeneti zónából való, a többségük pedig reszorbeált, kráteres mamillájú. A kráterek általában szűk nyílásúak, némelyiknél csak pontszerűek. A mamiiiák sűrűn állnak, egyenletes el­oszlásúak. A héjdarabkák makro- és mikrostrukrútája a tyúktojás (Gallus domesticus) héjának a je­gyeit mutatja. A pórusok egy-egy darabon sűrűn helyezkednek el. Még kutikula beszáradt, barnult maradványával is találkozunk. Az egyik reszorbeált darab külső felületén szinte rajzolatszerű a mészkedvelő hajszálgyökerek kioldotta „járatok" képe (III. t. 4.). 24. sír: A tyúktojás (Gallus domesticus) héjának nagyon csekély hányada maradt meg a sír leletanyagában. Mindössze 4—5 nagyobb darabka — méretük 5—10 mm — és 18 törmelékdarabka teszi ki az egészet. A 23. sír leletanyagával ellentétben e csekély héjmaradék nagyobb részének a mamilláris rétege ép mamillájú. Csak hét törmelékdarabkán láthatók kráteres mamiiiák, ezeknél is többségben csak valamelyik szélükön, vagy sarkukon (átmeneti régióból valók). Krátereik olykor 319

Next

/
Oldalképek
Tartalom