A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Jakab Béla: Újabb tojáshéjlelet-vizsgálatok eredményei. Longobard és avar kori leletanyag vizsgálata

pontszerűek. Az ép mamillájú darabkák mamilláris rétege sértetlen, mamiiiák egyenletes elrendeződésűek. Aránylag a külső felszín is sértetlen. Kutikula-maradvány szórtan, itt-ott fedezhető csak fel a héj redőiben és a pórusmélyedésekben. A héjdarabkák vastagsága 0,28—0,31 mm. 28. sír: A homokos agyaggal keveredett leletanyagban szinte nagyobb mennyiségben fordul elő az ép mamillájú héjdarabka. Ezek ebben a vizsgálati anyagban is sértetlenebbek, mint a reszorbeált mamilláris rétegű darabkák. A külső felület egyes darabokon szinte sértetlen. Jól látni a külső réteg felületén a tyúktojás (Gallus domesticus) felszíni alakulását, a gyengén bőrszerű redőzöttséget, a bemélyült, tűszúrásszerű pórusokat, Kutikula maradványa is felfedezhető. Van köztük a felületükön kitöredezett héjdarab is. Tíz-tizenkét törmelékdarabka belső felszíne pedig rászáradt, szerves maradvánnyal fedett. A méretre legnagyobb 15X12 mm-es darabka és a hat-nyolc kb. 8 mm-es darabka ép mamillájuak. A továbbiak 2—6 mm méretűek és közülük húsz darabka ép mamillájú, tizenhárom pedig kráteres mamillájú. A héjdarabkák vastagsága 0,28—0,32 mm. Az egészen apró törmelék homokos agyaggal keveredett. 37. sír: A leletanyag 6—8 mm-es, többségben 5 mm-nél kisebb héjdarabkákból (60—70 db) és törmelékből áll. A 6—8 mm-es darabkákat vizsgálva elkülönítettünk hat héjdarabkát a héjsapka régióból és nyolc darabkát a reszorbeált régióból. A héjdarabkák külső felülete kitöredezett, de azért a tyúktojás felületének héjszerkezete jól felismerhető rajtuk. A felület gyengén, bőrszerűen redőzött, pórusok tűszerűek, mélyültek. Itt-ott sárgásbarna kutikula-maradvány is mutatkozik. A mamiiiák mind az ép, mind a reszorbeált rétegben egyenletes eloszlásúak. A belső felszín nem roncsolódott. A héjdarabkák vastagsága 0,28—0,30 mm. 38. sír: A sírból feltárt héjrészekből restaurátor munkájával rekonstruált kb. öthatodnyi tojáshéj-köpeny a leletanyag egésze (III. 1.10—3.). Egyik oldalán 10—20 mm között változóan széles, hosszanti lefutású nyílás teszi csak hiányossá a héj-köpeny teljességét. A hegyes végnek a befejező csúcsi része szintén hiányzik. Ezzel a hiánnyal a tojás hossza 46,2 mm. A teljes hossza kb. 48 mm lehetett. Szélessége 35 mm. A héjköpenyt összetevő héjdarabok felületi épsége változó. A különböző fokban kitöredezett, mállott felületek a hosszanti nyilas menti héjdarabokon intenzivebben mutatkoznak. Az egyébként kevésbé sérült felület kompaktabb héjszerkezetre utal, ami a récetojásoknak sajátossága. Méretadatai, a héjhajlata, illetőleg a tojás alakja, továbbá a héjszerkezet a böjti réce (Anas querquedula) vagy esetleg a csörgő réce (Anas crecca) tojás ismertetőjegyeinek felelnek meg. A két faj tojásai ugyanis szemre megkülönböztethetetlenül hasonlóak egymáshoz. Azokon a területeken, ahol mind a két faj költ (Közép-Európában is), csak a fészken ülő madár, vagy a fészekanyagban található tollak alapján lehet a tojás faji hovatartozásáról dönteni. Hogy mi mégis a böjti réce tojás héjmaradványára gondolunk, annak alapja az, hogy a csörgő réce költése Magyarország területén nincs bizonyítva, és még egy, a pontosabb alak-meghatározás. A tojásalakot a héjnak a hossztengely csúcsait összekktő ivhajlata határozza meg. A csörgő récénél ez az ív rövid ovál, a böjti réce tojása esetében pedig rendes vagy nyújtott tojásalaknak megfelelő. Ennek következtében a csörgő réce tojáshéj-hajlata erősebb ívelésű, a böjti récéé pedig elnyúltabb ívelésű, a tojása elhegyesedőbb. Ez a különbség megbízhatóan csak műszeres görbületméréssel állapítható meg (Jakab, 1962, 1963, 1969). A tojáshéj belső mamilláris rétegét mikroszkóppal nem tudtuk megvizsgálni a hozzáférhetetlensége miatt. Akadályozza ezt a felületen szétfolyt és rászáradt ragasztóanyag is. A héjköpeny kis töredékén és műszerünkkel még megközelíthető peremrészen mégis meg tudtuk állapítani a mamillavégek épségét és azt, hogy a mamilláris mező itt-ott megkopott, de reszorbció nyomát nem találtuk. A héjdarabok törésvonalai sem utalnak arra, hogy a héjköpeny kiköltött tojás héjának maradványa lenne. Nem különíthető el rajta a kelés folyamán felnyílt héjsapka-rész. 42. sír: A leletanyag aránylag nagy mennyiségű héjtöredékből és törmelékből áll. A homokkal keveredett héj maradványok közül a vizsgálat számára kiválasztott héjdarabkákat elkülönítettük és megtisztítottuk a rájuk tapadt homokszemektől. Ezek nyári lúd (Anser anser) és házi tyúk (Gallus domesticus) tojáshéjainak töredékdarabjai. Mind a két faj héjmaradványaiban nagyobb mennyiségben találjuk a reszorbeálatlan héjsapka-régió darabjait. A lúdtojás héjmaradványain a külső réteg felszíni szerkezete a faji bélyegnek megfelelően durvaszemcsés. A szinük halvány sárgásbarna — krémsárga. Kutikula maradványa alig fordul elő rajtuk. Szivacsos rétegük a pórusoknál kitöredezett, olykor nagyobb területen is roncsolódott vagy rétegesen mállott. Különösen az átmeneti és főleg a reszorbeált héjrészhez tartozó darabkákon mutatkozik ez a roncsolódás és mállás. A héjsapka-régió (II. t. 3.) darabjainak (30—40 darab) héjhajlata láthatólag erősebb. 18—20 mm méretű darabok is vannak köztük. Mamilláris rétegük sértetlen (V. t. 7.). A reszorbeált héjrész darabkái (10 darab) 8 mm-en aluliak. A mamiiiák kráterei szűk nyílásúak (V. t. 8.), némelyiknél csak pontszerűek. Az átmeneti régióhoz tartozó héjdarabokon az egyik szélük felé eső részen van az átmenet a mamilláris réteg ép mamilláiból a reszorbeált, kráteres mamilláiba. A héjdarabkák vastagsága a kopottság és a mállottság mértékétől függően 0,40—0,60 mm között mérhető. 320