A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Juhász Antal: A szegedi közlegelő bérbeadásának kezdetei

A kistelekiek szembetűnő vállalkozó kedvét több tényező magyarázza. Említettük a falu közelségét az elárverezett felsővárosi legelőkhöz, és azt is, hogy a szegedi földről elszármazott falubeliek őrizték rokoni kapcsolataikat a szegedi tanyákon élő véreikkel. Ennél is fontosabb lehetett azonban, hogy a falunak olyan törzsökös gazdái és vagyonos kereskedői voltak a múlt század második felében, akik a járásföldek árverésén rálicitáltak a szegedi határbeli parasztokra. A járásföldet bérlő kistelekiek többsége tanyán gazdálkodó módos középparaszt illetve nagygazda volt, aki nem családi szükségleteinek előteremtése végett bérelt földet, hanem azért, hogy szántóját, kaszálóját vagy legelőterületét ezáltal növelje. Ily módon az egyébként is tőkeerős gazdák állattartásukat biztosabb alapokra helyezhették, nagyobb területen termelhettek gabonát, kukoricát, így — ha a bérföldet jól hasznosították — tanyai gazdaságuk árutermelése és jövedelme szépen gyarapodott. Ez persze elmondható bármely, nagyobb homokföldet bérlő paraszt lehetőségeiről — itt azért emeltük ki, mivel a kisteleki bérlők között nagyobb arányban találunk tőkeerős gazdákat. Az Ausländer és Deutsch kereskedő-család számára — miként a tehetős szegedi úri birtokosoknak is — a járási bérlet jó tőkebefektetésnek kínálkozott. Viszonylag olcsó haszonbérért tekintélyes homokföldeket árendáltak, melyek részint szőlővel betelepítve, részint alhaszonbérletben, kisparasztok által művelve jó jövedelmet nyújtottak. Erre mutat, hogy több úri birtokos az újabb árverések során megtartotta vagy növelte korábbi járási bérletét, amire alább még visszatérünk. 1861—71 között a Felsőjáráson — a kistelekieken kívül •— 8 majsai, 4 puszta-péteri-i, 2—2 félegyházi és jászszentlászlai bérlőt ismerünk. Velük együtt 49 fő, a felsőjárási haszonbérlők 32%-a lakott a szegedi határon kívül. A bérlők között voltak városi lakosok is. 1861-ben 17 alsójárási bérlő lakott Szegeden:

35 közülük 8 módos palánki polgár (ketten ügyvédek: Leffter Mihály és Pálfy Ferenc), 4 gazdálkodó, 1—1 orvos, illetve malomtulajdonos. Tíz év múlva csak a két ügyvéd és az 530 holdat bérlő László Mihály kapitány volt városi lakos. Felsőjáráson 1861-ben Kordás Pál tanyai kapitány és Nováky György mérnök, 1871-ben pedig Csillag József ügyvéd volt városi bérlő. A szerződéseken 1861-től eléggé következetesen megjelölték a haszonbérlők lakóhelyét, szegedi bérlőknél azt, hogy az alsóvárosi vagy a felsővárosi tanyákon, Kucsora Pál 50 hold Rabi Ferenc 50 hold Tisóczki Antal 50 hold Tóth József és Pál 50 hold A városban lakó alsójárási bérlők és bérleményük : Babarczi János, Rókus, Mihály u. 2110 20 hold Back Manó, Szeged 52 hold Borsos Mihály, Alsóváros, Nagy Mátyás u. 54 hold Dobó Antal, Alsóváros 660 20 hold Dobó János, Alsóváros 799 30 hold Fryburger Ferdinánd, Palánk 2639 100 hold Kálmán András, Alsótisza-part 10 hold László Mihály, Palánk 1420 50 hold Leffter Mihály ügyvéd, Palánk 315 65 hold Molnár Benő, Szeged 5 hold ördög Pál, Szeged 10 hold Pálfy Ferenc ügyvéd, Palánk 3525 80 hold dr. Stuhl Sándor orvos, Felső város, Rózsa u. 1145 20 hold Szécsi István, Szeged, Segítő Boldogasszony u. 5 20 hold Zombori András, Palánk, Szentháromság u. 20 hold id. Zombori Mihály, Palánk 121 50 hold Zombori Mihály, Palánk, Búzapiac tér 10 hold 32