A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Trogmayer Ottó: Újabb adatok a vonaldíszes kerámia relatív időrendjéhez

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1978-79/1 ÚJABB ADATOK A VONALDÍSZES KERÁMIA RELATÍV IDŐRENDJÉHEZ TROGMAYER OTTÓ (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Közel ötven éve V. G. Childe alapvető

1 és úttörő munkája óta csaknem régészeti közhellyé vált, hogy a közép-európai kultúrákat a Balkánnal összekötő híd Magyarországon van. Bizonyos korszakokban ezt a hidat éppen Szeged környékén, a Maros vidékén véljük megtalálni. A közvetlen érintkezésnek mely alatt nem kulturális hatást értünk, hanem konkrét tárgyi kapcsolatokat, számos példáját tudjuk kimutatni. Ezek közül igen fontos egy újonnan felfedezett lelőhely, melynek néhány jelenségéről e rövid tanulmányban kívánunk szólni mielőtt a teljes anyag közlésére vállalkoznánk. Tiszasziget az egykori Ószentiván jól ismert a régészeti szakirodalomban, hiszen Banner János vezetésével a szegedi egyetem régészeti intézete itt kezdte meg ásató tevékenységét, majd a negyvenes években Bálint Alajos és Párducz Mihály itt tárták fel az Ószentiván VIII. sz. lelőhelyet, pontosabban az ott levő telep egy kis részét, e feltárás nyomán különítette el Banner J. a Vinca kultúra hagyatékát bánáti kultúra néven.

2 Sajnos az itt feltárt leletekből csak nagyon keveset közöltek, a háború folyamán az egyetemre került tárgyak egy része el is pusztult. A meglevő anyag alapján úgy véljük, hogy az Ószentiván VIII lelőhely a Vinca kultúra A periódusának végére keltezhető. Kutzián Ida az ötvenes évek végén hitelesítő ásatást végzett, de sajnos a leletanyag elemzésére, korszerű feldolgozására azóta sem került sor.

3 1975 őszén Tiszasziget község déli szélén — maga a község hatalmas ártéri szigeten fekszik — az Aradi u. 46 sz. ház kertjénél nagyméretű agyagbányákat nyitottak. Matuz Edit egyetemi hallgató terepbejárás során az agyagbánya falában újkőkori cserepekre figyelt fel, bejelentése nyomán 1976 márciusában kisebb hitelesítő ásatást végeztünk a szegedi egyetem régészhallgatóinak segítségével. A feltárás több újkőkori hulladékgödör, valamint egy rézkori sír feltárására adott lehetőséget, ezek közül az I. sz. gödör leleteit ismertetjük. A subhumus meglehetősen jól elvált az újkori rárakódástól, az egykori neolitikus felszinen igen kevés szórványos edénytöredéket találtunk. 80 cm mélyen értük el az igen kemény sárga agyagtalajt melyben a szabálytalan közel ovális alakú gödör körvonalai határozottan kirajzolódtak. A gödör alja néhány szabálytalan kis bemélyedéssel tagolt, alsó szintjében láthatóan bemosott humuszos agyagréteg feküdt mely fölött meglehetősen sok kagylót tartalmazó humuszos szint feküdt, ezt követte a csaknem teljesen homogén szerves humuszos talajú kitöltés, melyben igen sok edénytöredék feküdt. Úgy tűnik, hogy az egykori hulladékgödör a település magjától távolabb annak egykori peremén helyezkedett el, valószínűleg agyagnyerés céljából mélyítették le. A település jelentős részét az agyagkitermeléssel elpusztították. 1 Childe, V. G., The Danube in Prehistory. Oxford 1928. 2 Banner /.,—Párducz M„ Újabb adatok Dél-Magyarország újabb kőkorához. A. É. 1946— 48. 19 pp. 3 Kutzián, L, Tiszasziget, Zehn Jahre archäologische Forschung (1958—1968). Budapest 1970. 136. 297