A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Trogmayer Ottó: Újabb adatok a vonaldíszes kerámia relatív időrendjéhez

A leletanyagot összefoglalóan az alábbiak szerint jellemezhetjük. A durva kerámiában a díszítőelemek túlnyomó többségét a széles elmázolt bartodin dísz jelenti. Az e típusú leletanyag jellegében igen közel áll a késő Körös — protovinca lelőhelyeken megismertekhez. Szórványosan nagyméretű fogóbütykök újbenyomással tagolt peremek, vagy a perem alatt körbefutó újbenyomás sorok is előkerültek. Ritkán csípett díszű kerámiatöredékeket is találtunk, e díszítés is erős Körös reminisszenciákra utal, jóllehet a teljes, felületborító csípett minták itt már nem jelentkeznek. A finom kerámiát elsődlegesen a kettőskúpos jellegzetes Vinca formákkal jellemezhetjük, szórványosan plisszészerű igen finoman besímított díszítés is megfigyelhető. A vörös festés nyomait több esetben megtaláltuk. Előkerültek tömör hengeres edény talp töredékek, ritkábban ugyancsak vörös festés nyomaival. Fel kell hívnom a figyelmet arra a jelenségre, hogy a Vinca kultúra jellegzetes díszítése a tűzdelt vonaldísz, mindössze két kis edénytöredéken található meg. Az állatcsontok elemzését Bökönyi Sándor végezte el, az egész ásatás során feltárt négy hulladékgödörben összesen 529 meghatározható állatcsontot találtunk. Ezek túlnyomó része 423 db háziállat csontja. A háziállatok között is dominál a szarvasmarha 355 db töredékkel. Sorrendben az ovicaprinaek következnek lényegesen kisebb arányban, mindössze 62 töredékkel. A korábban megismert Körös lelőhelyekhez viszonyítva itt már intenzív szarvasmarha tartásról beszélhetünk. A vadállat-csontok a szokásos összetételt mutatják, a korábbi megfigyelések alapján nem meglepő, hogy a hydruntinus itt is kimutatható volt. Az I. sz. gödörben lelt faszéntöredékek radiocarbon vizsgálatait Berlinben végezték el, H. Quitta szíves közlése szerint a vizsgálat eredménye — melyet 1977-ben végeztek — Bln-1631:6285 + 60 B. P. (4335±60 B. C). Ez az adat jól beilleszthető abba a sorrendbe, melyet a Szeged környéki késő Körös, illetve középneolitikus lelőhelyek radiocarbon adatai alapján felállíthatunk. A leletanyag jellege megfelel Gh. Lazarovici tanulmánya alapján, a Vinca kultúra bánáti lelőhelyei elemzése során kimutatható A fázisnak.

4 A számos Körös reminisszencia a tűzdelt vonaldísz relatív hiánya arra utalnak, hogy a tiszaszigeti I. sz. gödör leleteit a Vinca A fázis első felére legkésőbb annak közepére kell helyeznünk. E meghatározásunkat alátámasztják a korábbról ismert radiocarbon adatok, illetve az előbb ismertetett mérési eredmény. Látszólagos ellentmondást csupán a szarvasmarha csontok nagy száma jelenthet, hozzá kell azonban fűznünk, hogy egyelőre nem ismerjük a Vinca kultúrán belül a különböző fázisokra jellemző állatcsont adatokat. Korábbi vizsgálataink során bebizonyosodott, hogy a korai Körös időszakból kiindulva a szarvasmarha csontok aránya az ovicaprinaek csökkenésével arányosan nő és a protovinca időszakban eléri a 25%-ot. Ez a folyamat valószínűleg a középső neolitikum kezdetén felgyorsult, a középneolitikus mozaikkultúrák kialakulása éppen a gazdálkodási mód megváltozására vezethető vissza. A fokozottabb helyhezkötöttség a földművelés és szarvasmarha tartás előtérbe kerülése volt a fő oka a viszonylagos izolációnak, ekkor alakulnak ki az első teli jellegű települések, s rr egjelennek a huzamosabb egyhelyben lakásra utaló temetők is. Az I. sz. gödör edénytöredékei között néhány olyan tárgyra is leltünk, melyek nem a Vinca kultúra tárgyi emlékanyagának körébe tartoznak. A kérdéses edénytöredékek egyértelműen importként kerültek a telepre a hulladékgödör különböző szintjeiben összeilleszthető darabjaikra leltünk a tipikus Vinca A töredékek társaságában. A kérdéses darabokat az alábbiakban részletesen ismertetem : 4 Lazarovici, Gh. Tipológia §i cronologia culturii Vinca in Bánat Banatica, II, 1973. 26. pp. 298