A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)
Sárközi István: Adalékok az 1930–1933-as évek szegedi kommunista pereinek történetéhez
mócsin Antalt és Szekeres Mihályt 8 hónapi, Ladvánszky Józsefet 3 hónapi, Diós Sándort 6 hónapi, Bökönyi Jánost 5 hónapi, Stéhli Istvánt 2 hónapi, Sarkadi István 4 hónapi fegyházbüntetésre és az elítéltek politikai jogaik gyakorlásának 3—5 évi felfüggesztésére, mint mellékbüntatésre ítélte. A per további folytatása során valamennyi vádlottra kiszabott büntetést enyhítette az ítélőtábla. így például Gera Sándor büntetését 1 évi fegyházra mérsékelte, Komócsin Antalét 3 hónapra, Bökönyi Jánost pedig felmentették a fegyházbüntetés alól. 15 így vált lehetővé, hogy az elítéltek többsége 1931 augusztusáig leülte a kiszabott szabadságvesztést. így aztán 1930 őszén és 1931 elején tovább folytatták a szervezkedést. Az 1930-as esztendő a szegénység, a nyomor és a munkanélküliség tobábbi fokozódását hozta a dolgozó tömegeknek. Csak Szegeden 1930-ban 5239 munkás vált munkanélkülivé, Csongrádon 3 ezren nem jutottak munkához. Az 1930 szeptember 1-i szegedi, szentesi munkástüntetések a növekvő nyomor, a fokozódó politikai nyugtalanság és elégedetlenség a Bethlen kormány politikájával szemben erősen aggasztotta a helyi hatóságokat is. A szegény paraszti tömegek nyomorúságos helyzete az 1930. évi népszámlálásban részt vett hivatalos személyeket is elriasztotta és megdöbbentette. 16 Mi lehetett az oka a törvényszéki ítéletek enyhítésének? Figyelembe kell vennünk a rendszert meggyengítő gazdasági válságot, amely a Bethlen István kormányát lemondásra kényszerítette. Horthy 1931 júniusában elfogadta a Bethlen-kormány lemondását és feloszlatta a parlamentet. A dolgozó tömegek nyomorát, nélkülözéseit, a munkanélküliséget s a mindezzel együtt járó politikai elégedetlenséget a Bethlen-kormány nem tudta feltartóztatni. Az uralkodó osztály körében is nőtt az elégedetlenség. Ugy véljük, hogy ilyen politikai körülmények politikai bizonytalanságot keltettek az ellenforradalmi rendszer jogi védelmezőinek körében is s e bizonytalanságnak szerepe volta korábbi ítéletek enyhítésében. Az 1931 augusztusában megalakult gróf Károlyi Gyula kormánya statárium kihirdetésével igyekezett megszilárdítani az uraldodó osztály ellenforradalmi rendszerét és útját állni a dolgozó tömegek forradalmasodásának. Az 1932—1933-ban lefolytatott másik nagy kommunista perben hozott súlyosbító ítéletek már a fokozódó fasizálódással megszilárduló kormányzati rendszer szakaszában születettek, amikor a politikai válságjelenségekből kilábaló burzsoázia a Németországban erősödő majd hatalomra jutó hitleri fasiszta diktatúrában tartós és szilárd külső támaszra számíthatott. A fokozódó terror és statárium ellenére a kommunisák tovább folytatták a párt sorainak gyarapítását, és a politikai felvilágosító munkát a munkásosztály és az agrárproletáriátus körében. A szabadlábra került kommunisták újra bekapcsolódtak a fasiszta diktatúra s a népelnyomás politikája elleni küzdelembe, s a párt megóvásáért és erősítéséért. Gera Sándor és Gladics József kiválása után a szegedi pártszervezés irányítását Korom Mihály vette át 1930 nyarán. A lebukásig Gladics József vezette a szegedi sejtet. A kétségtelen súlyos érvágást okozó letartóztatások nem semmisítették meg az illegális kommunista mozgalmat. Korom Mihály felvette a kapcsolatot a KMP budapesti központjával, illetve annak megbizottjával, „Danival", igazi nevén valószínűen Tamás Aladárral, a KMP vidéki osztályának vezetőjével, valamint a szaba16 Tamási M., A dolgozók harca a nyomor és a kizsákmányolás, az ellenforradalmi rend ellen 1929—1935. Szeged 1971. 16 Sárközi L, A tanítók jelentései a lakosság életviszonyairól Csongrád megyében az 1930 évi népszámlálás idején. Különlenyomat a Csongrád megyei Levéltár 1977 évi I. évkönyvéből. 265
