A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Sipos József: A Kisgazdapárt és a Teleki-kormány lemondása

don történő beállításával Teleki elérte, hogy a KNEP elhatározta : a nemzetgyűlésen továbbra is nyugodt magatartást fog tanúsítani, és a másnapi ülés nem lesz viharos lefolyású. Ha a szabad királyválasztók mégis ennek ellenkezőjét akarnák, abban az esetben a párt zárt ülést indítványoz, és csak akkor állít szónokot, ha a Kisgazdapárt a restaurációs kísérlet résztvevőinek felelősségrevonását követelné.

48 Teleki tehát megnyerte a KNEP-et, sőt annak állásfoglalása az ellentétek elsimítására inspirálta a Kisgazdapártot. Teleki ügyesen taktikázott. A Kisgazdapárt értekezletén ugyanis azt hangsúlyozta, hogy IV. Károly elhagyta az országot, majd kijelentette : a kormány vizsgálatot indított és eddig már megállapították, hogy túlnyomóan küföldiek voltak az ügybe beavatva. A radikális szabad királyválasztókat azonban ez nem elégítette ki. Kovács J. István parlamenti bizottság kiküldését kérte, amely az ügyet felülvizsgálja. Teleki ezt feleslegesnek tartotta, Kovács, ennek ellenére fenntartotta véleményét : a parlamenti bizottságot — mondotta — mint ellenőrző közeget gondolja. Dömötör Mihály éles hangon bírálta a kormány és a miniszterelnök eljárását. Részletesen ismertette a legitimista propagandát és a kormány szigorú felelősségrevonását követelte, valamint tárgyi (törvényekben rögzített) és személyi garanciákat arra, hogy a mostani esethez hasonló többé ne fordulhasson elő. Véleménye szerint a miniszterelnököt súlyos felelősség terheli a történtekért, és a kormányt restaurálni kell. Végezetül kijelentette, hogy nem nyugszik addig, amíg a királykérdést intézményesen, törvényhozási úton nem rendezik. Gömbös Teleki segítségére sietett. Rá kell bízni a pártvezetőségre — mondotta —, hogy mikor és hogyan foglaljanak állást ebben a kérdésben. Kérte a párt tagjait, „ne nehezítsék meg a kormány állását most, amikor a küfölddel szemben minden erőre és támogatásra szükség van". Teleki végül a radikális szabad királyválasztók leszerelése érdekében még a alkotmányrevíziós javaslatok nemzetgyűlés elé terjesztését is megígérte, amit pedig addig megakadályozott. Ezután a Kisgazdapárt Nagyatádi Szabó javaslatára elhatározta : ha a nemzetgyűlésen a legitimisták azt akarják igazolni, hogy tulajdonképpen nem történt semmi, akkor a párt hivatalos szónoka kifejti álláspontjukat. Ennek lényegét a pártvezér úgy fogalmazta meg, hogy a legutóbbi események a nemzetre nézve nagy veszedelmet jelentettek. A kormány nemcsak látszólag teljesítette kötelességét, hanem pozitív irányban is és a pártnak semmi kivetni valója nem lehet annak eljárásával szemben. Nagy érdeme a kormánynak — mondotta — hogy erélyes intézkedésekkel erőszakos fellépéseknek vette elejét. A párt álláspontjának kifejtésére Kovács J. Istvánt választották meg.

49 A KNEP és a Kisgazdapárt tehát olyan határozatot hozott, amelyek lényegében kizártak annak lehetőségét, hogy hozzászóljanak a másnapi miniszterelnöki és külügyminiszteri beszámolóhoz. Teleki tulajdonképen egymás ellen játszotta ki a két pártot. Ezt azért tehette meg, mert a Kisgazdapárt nem volt egységes a kormány felelősségrevonása tekintetében. Gömbösek, Nagyatádi Szabó és szűkebb környezete és az úgynevezett „mérsékeltek", az újkonzervatív-agrárius szárny Őrffy-Schandl—Vasadi Balogh csoportja (kb. 23 képviselő) nem értett egyet Teleki, illetve a kormány felelősségrevonásával. A radikális szabad királyválasztók viszont azt vallották, hogy a kormány addig követett politikája volt az oka annak, hogy az események a restaurációs kísérletig fejlődtek. Éppen ezért követeltek tárgyi és személyi garanciákat arra nézve, hogy hasonló esetek ne ismétlődhessenek meg. Teleki távozását és olyan kormány összeállítását kívánták, amelyben a miniszterek valamennyien a szabad királyválasztás álláspontján állanak. Miután a Kisgazdapárt értekezlete nem ennek megfelelően 48 Magyarság, 1921. ápr. 6. és Pesti Napló, 1921. ápr. 6. 2. 49 Űj Barázda, 1921. ápr. 6. 1. 242