A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Juhász Antal: A szegedi közlegelő bérbeadásának kezdetei

6. Elemi csapás vagy más ürügy miatt a bérlőnek a bérleti idő eltelte előtt a haszonbérlést felmondani vagy a bér leszállítását kérni nem szabad. 7. Ha a bérlő a szerződést megszegné, a Város a haszonvételt új árverés útján bérbe adhatja. Fontos a szerződésnek az a kikötése, amely megengedi a bérföldnek akár szántóként, akár kaszálóként történő hasznosítását. Ezzel a Város egyfelől szorgalmazza a volt közlegelő feltörését, de ugyanakkor engedményt tesz a jószágtartást előnyben részesítő gazdák javára. Meghatározó jelentőségű az a feltétel is, hogy a bérlők a haszonbérelt földön épületeket emelhetnek, de azokat tíz év után le kell bontaniok. E megkötöttség településtörténeti következményeire még visszatérünk. A községválasztmány 1852 március 25-i ülésén Bauernfeind Ferdinánd tanácsnok és társai már számot adtak a megkezdett árverések részeredményeiről : „... az árverést a felsővárosi részen megkezdvén, ott a kijelölt 4 000 holdakon felül még egynehány holdak is jó sikerrel vagyis egyre másra középarány szerént holdja pengői 3 forintjával — alsóvárosi részen folytatólag tartott árverés alkalmával pedig 1 213 holdak középarány szerint váltói 4 ft 27 krajcárjával keltek el."

10 A felsővárosi pusztából 4 000 hold, az alsóvárosiból pedig 6 000 hold bérbeadását határozták el. A kiosztandó járásokat a puszta szélén jelölték ki, tehát a községválasztmányt és a tanácsot korántsem az a szándék irányította, hogy 10 ezer hold „jobb minőségű földet" osszon ki — mint forrásai nyomán Reizner írja —, hanem arra törekedett, hogy a határszéli parcellázások révén egyúttal védje, biztosítsa a szegedi közlegelőt a szomszédos települések pásztorainak, tanyás gazdáinak átlegeltetéseitől. Több alsóvárosi „mezei gazda" kérte, hogy „az Ötömös s Rúzsák járása között eső és már kimért három dűlő közül tsak egy adattnék haszonbérbe."

11 Kérelmüket azzal indokolták, hogy ha a megjelölt dűlőket kiosztanák, elvesztenék kútjaikat és ,,barmaik is a jó legelőből kiszorulván, kopár földre jutnának, s így a barom tenyésztést tsak nem egészen tönkre tétettnék..." A községválasztmány a kérést figyelembe vette és utasította a kiküldött bizottságot: az Ötömös és a Rúzsák közti járáson a három dűlőből kettőt hagyjon ki és az árverést „a helybeli Mészárosok által birt és a város tulajdonához tartozó úgynevezett Ásotthalmi földek betudásával" folytassa. A döntés azt mutatja, hogy a felelős választott testület fontosnak tartotta a jószágtartó gazdák érdekeinek védelmét. Az alsóvárosi pusztán az árverés vontatottan haladt. Április 13-ig — a márciusban bérbeadott 1 213 holdon felül — mindössze 1 525 holdat adtak haszonbérbe a következő határrészeken:

12 1. a horgosi határ mentén a Köröséri erdő sarkáig 470 holdat, 2. néhai Hódy Krisztina asszony kertészei körül 300 holdat, 3. a városi kisebb Szálláson felül Nagy István erdeje felé 370 holdat, 4. Rieger tanyája előtti „pántlikázásból" 176 holdat, 5. Csórván 209 holdat. További parcellázásra az alábbi területeket jelölték ki : a) Kis csordajárás szélén, Gregus tanyája körül 750 hold b) ún. Kisötömösben 85 hold c) Magyari birtoka körül Mérgesi puszta felé 1665 hold d) Mérges és ülési határ között 875 hold e) a dorozsmai és ülési határ mentén 325 hold /) a Kárász-család tanyája melletti pántlikázás 95 hold 3795 hold 10 CsmL, Szeged v. Közs. vál. jkv. 1852. 50. 11 CsmL, uo. 1852. 51. 12 CsmL, uo. 1852. 56. 21