A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Juhász Antal: A szegedi közlegelő bérbeadásának kezdetei

Számoltak azzal, hogy miután a tavaszi szántás ideje elmúlt, az árverés folytatásának kevés eredménye lesz. Ezért a választmány javasolta, hogy a kijelölt járásokat „nyári legelőül vagy kaszálóul" adják bérbe. Augusztusban Lengyel Pál tanácsnok és társai jelentették, hogy a közárverésen haszonbérbe adott 6 905 holdból évente 19 403 pengőforint folyik be a városi pénztárba.

13 Egy hold legelő bérbeadása tehát átlagáron közel 3 forintot jövedelmezett a Városnak. Ez az átlag nagy szóródást takar: a legalacsonyabb haszonbér holdanként évi 2 forint, de akadtak, akik 10—12—15 forintot fizettek a jobb minőségű legelő holdjáért. A kijelölt 10 000 holdat nyárutóra sem sikerült haszonbérbe adni, elsősorban azért, mert későn fogtak az árverezéshez — de hátráltatta a kiosztást az is, hogy a kijelölt határszéli járások igen távolestek a tanyaföldektől. Az'ötömösi, mérgesi határ mentén fekvő járásokra még a legközelebb eső csorvai, ásotthalmi tanyákról is 10—15 km-t kellett volna a bérlőknek kocsizniuk. Vitatták, hogy a már korábban bérbeadott Vágójárás és az ásotthalmi városi kaszáló beszámíthat-e a kiosztandó 10 000 holdba. Az 1 500 holdas Vágójárást a szegedi mészárosok bérelték évi 800 forintért, a 924 holdas ásotthalmi kaszáló 1848 október 1-től 1854 szeptember végéig szóló bérletéért pedig Rieger János birtokos évente 1 200 forintot fizetett.

14 Végül a községtanács nem alkudott meg a kényszerű helyzettel, hanem úgy határozott, hogy ezek beszámítása nélkül kell 10 000 hold közlegelőt kiosztani. A Városnak pénzre volt szüksége! Tudjuk, hogy éppen 1852 őszén a Tanács 81 000 ft kölcsönt szándékozott Bécsben fölvenni. Egy bécsi cég hajlandónak mutatkozott 100 000 forintot szerezni 6%-os kamatra, illetőleg hasonló értékű földet megvenni vagy kiárendálni.

15 Tudomásunk szerint a bécsi kölcsönügylet nem valósult meg, a Tanács inkább a közlegelő bérbeadását szorgalmazta. 1852 szeptemberében folytatták a földárverést az alsóvárosi legelőkön, de ekkor már 9 évre — 1852 szeptember 1-től 1861 augusztus végéig tartó időre árvereztek. A Kárász-család zákányi tanyája körül 150 hold, az ülési határ mentén 750 hold, az ülési erdőnél 325 hold földre ajánlkozott haszonbérlő. Mivel a mérgesi és az ötömösi határszélen levő járások árendálására nem akadt vállalkozó, a kiküldöttek javasolták, hogy a hiányzó földeket a városhoz közelebb fekvő járásokból jelöljék ki.

16 A bérbeadás a következő év tavaszán is folytatódott: egyes haszonbérlők a szerződést 1853 áprilisában ill. júliusában írták alá. Végül is a Város 10 247 hold közlegelőt adott haszonbérbe. évi bérösszeg 10 évre bérbeadott 7 117 hold 600 D -öl 19 488 ft 46 кг 9 évre bérbeadott 3 130 hold 900 D-öl 9 015 ft 13 кг 10 247 hold 1 500 D -öl 28 503 ft 59 kr A haszonbérekből származó egész jövedelmet „a város tartozásai lerovására" fordították.

17 A bérbeadott földek fekvését egykorú forrásunk így írja le: „Ezen földek fekszenek részint felső-, részint alsóvárosi pusztákon; jelesen a felsővárosi pusztán Kistelek alsó déli sarkától fel csengelei erdőig, továbbá a vasútvonal kisteleki beléptétől egész Feketehalomig, Jákóhalma, Majsa és csójosi határszéleken, végre a felsővárosi tanyák szélibe. 13 CsmL, uo. 1852. 190. 14 CsmL, Régi nyomtatványok. Szeged városának ingatlanokbóli jövedelem-forrása II. 1850-es évek 15 CsmL, Szeged v. Közs. vál. jkv. 1852. 226. 16 CsmL, uo. 1852. 214. 17 CsmL, Régi nyomtatványok. Szeged városának ingatlanokbóli jövedelem-forrása II. 22