A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)
Martin György: A sándorfalvi Kiss Mátyás tánca
leghosszabb részletből rekonstruálható — táncfolyamat arról tanúskodik, hogy Kiss Mátyás a szokásos 4 táncszakaszának végigtáncolása után mintegy újrakezdte a folyamat felépítését a kezdő В és A táncszakaszokkal. Ez a visszatérő újrakezdés a csekély motívumkészletű ugrós táncokban, verbunkokban és csárdásokban megszokott, általános jelenség. Kiss Mátyás szólótáncának szakaszai változó terjedelműek, szinte mindegyik eltérő hosszúságú. Táncában 2,5, 6, 7, 10, 12, 18, 20 és 32,5 ütemes szakaszok fordulnak elő. A széles határok közötti rapszodikus ingadozás azt mutatja, hogy tánca felépítését kevéssé szabályozták a kísérőzene állandó terjedelmű egységei (a dallamsorok és strófák). A tánc és dallam illeszkedésének ez az esetlegessége régi ugrós táncaink jellemző vonása. A szakaszok terjedelmi ingadozásában kétféle szabályosság figyelhető meg: 1. A hosszú és a rövid táncrészek törvényszerűen váltakoznak (Az I. sz. táncban : 2,5—32,5, a III. sz. táncban: 18—6—7—20—6 ütemes szakaszok követik egymást). A hosszú (18—32 ütemes) szakaszok, egyhangú, a rövid (2,5—12 ütemes) szakaszok pedig változatos, gazdagabb formakincsű táncfelépítést eredményeznek. 2. A táncszakaszok terjedelme összefügg a motívumtartalommal. A hosszú motívumsorok mindig az I. motívumfajtából épülnek fel (lásd a B-vel jelölt táncszakaszokat). A plasztikai és ritmikai tekintetben legváltozatosabb I. motívum ugyanis szerencsésen ellensúlyozza a sokszori ismétlés monotoniáját. A rövidebb és egysikubb motívumok (II— III— IV. motívumfajták) azonban mindig rövidebb táncszakaszokba csoportosulnak (lásd az A, C, D szakaszokat). A táncszakaszok homogén felépítésűek, azaz mindig egy-egy motívum sorozatos (szimmetrikus v. azonos) ismétlődéséből állnak. Az ismétlés során a motívumok általában kevéssé variálódnak. Csupán az I. motívumból felépülő hosszú (B) szakaszokban érvényesül jelentősebb variálódás. Az I. motívumfajta variálódása kétféleképpen ellensúlyozza az ismétlések monotóniáját: Egyrészt a motívum csizmacsapással és anélkül járt változata rendszeresen váltakozik (lásd а В szakaszokat). Másrészt a motívum szokásos zenei ütembeosztása egy idő múlva — 3/4-es motívum egyszeri közbeiktatása miatt — metrikailag megbomlik, ill. átértékelődik (lásd az I. sz. 32. motívumát). A továbbiakban hangsúlyeltolódással ismétlődik a motívum. A táncszakaszok általában a legegyszerűbb módon, ún. cezúrákkal határolódnak, vagyis a következő táncszakaszra való áttérés egyszerű motívumváltással történik. Megjelennek azonban olykor a fejlettebb táncszerkesztésről és tagolásról tanúskodó kezdő- és záró motívumok is. A III. sz. tánc első szakaszában pl. bevezető és záró motivumváltozatok is feltűnnek (lásd a III. A. sz tánc 1. és 18. motívumait). A III. motívumból álló táncszakasz is egyízben záró motívummal végződik (lásd a III. B. sz. tánc 13. sz. motívumát). Sajátos jelenség amikor két táncszakasz kapcsolódását Kiss Mátyás úgy valósítja meg, hogy a II. motívumból álló táncszakasz utolsó motívumát mintegy összeolvasztja következő — I. motívumból álló— szakasz egyik elemével. Ezáltal sajátos 3/4-es záró-átvezető funkciójú motívumváltozat keletkezik (lásd. az I. sz. tánc 4. sz. motívumát). Kiss Mátyás szólótánca a Dél-Alföld népi kultúrájának legértékesebb „táncleletei" közé tartozik. A tápai Ács György, az apátfalvi Kardos István és Kerekes Márton filmrevett szólótáncainak 12 sorába illeszkedve gazdagítja az Alföld legjelentősebb régi férfitánc-típusára, az alföldi ugrósra vonatkozó ismereteinket. A felsorolt 12 MTA Ft. 277. lsz.
