A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Martin György: A sándorfalvi Kiss Mátyás tánca

kiváló táncos egyéniségek ismeretében szembetűnően mutatkozik meg a magyar néptáncok gyakran említett vonása : az individuális táncalkotás nagyfokú érvényesülése. Még egy szűkebb terület egyívású tánckultúráján belül, sőt egyazon tánctípus azonos formakincséből is jelentősen eltérő egyéni táncalkotások képződnek. Kiss Mátyás és Ács György táncalkotási módja pl. a hasonló formakészlet mellett is jelentősen eltér. Ács György gazdagabban variálta, s nem oly véglegesnek tűnő, kicsiszolt alakban táncolta motívumait, mint Kiss Mátyás. Szinte minden alkalommal másként újraformált táncban alkalmi jellegű változatok sora jelent meg. Szabadabban kezelte formakészletét, s olykor bizonyos lépések ki-ki maradtak rögtönzéséből. A lazábban körülhatárolt, erősen variálódó motívumok és szakaszok miatt tánca felépítése lazább, változékonyabb volt. Kiss Mátyás azonosan megformált, határozott ritmikai és plasztikai arculatú, alig variált motívumokból építette fel táncát. Világosan határolt, homogén szerkezetű táncszakaszaiban kevés az esetlegesség. A motívumok és táncszakaszok sorrendjében, tánca felépítésében nagyfokú következetesség érvényesül. Rögtönzései tudatosabban megszerkesztett kompozíciók, melyben a táncszakaszok hatásosan fokozódva követték egymást, s egy-egy alkalommal minden motívumát sorra vette. Kiss Mátyás tánca — motívumkincsének kiforrottsága és a táncszakaszok sorrendjének következetessége révén — az alföldi ugrós formai-szerkezeti tekintetben egyik legfejlettebb egyéni fokozata. Kiss Mátyás tánca leginkább közelít az ugrós tánctípus fejlettebb erdélyi rokonához, a legényeshez is. Kiss Mátyás tánca nemcsak a szűkebb délalföldi, hanem távolabbi vidékek régi táncaihoz is többágúan kapcsolódik. Táncának dunántúli és erdélyi motívumváltozatai nemcsak a széleskörű kapcsolatokra, hanem a helyi, délalföldi jellegzetességekre is felhívják a figyelmet. Motívumainak a nyugati és keleti változatoktői való szabályszerű eltérései (fordított ritmusú dunántúli és szinkópás erdélyi változatok) hozzájárulnak régi táncaink regionális típusainak pontosabb meg határozásához. Forrás Sorszám Táncnév Helység (MTA Filmtára vagy irodalom) 1. Lassú csárdás Sándorfalva Ft. 262.4. 2. Férfiszóló Sándorfalva Ft. 365. 1. 3—5. Lassú csárdás Sándorfalva Ft. 262.4. 6—12. Férfiszóló Sándorfalva Ft. 262. 1. 13. Lassú csárdás Apátfalva, Csongrád m. Ft. 277. 1. 14. Oláhos Tiszaújfalu, Szolnok m. Ft. 229. 4. 15. Oláhos Tiszaújfalu, Szolnok m. Ft. 229. 416. Darudöbögő Tápé, Csongrád m. Ft. 154. 17. Máruntaua Elek, Békés m. Ft. 309. 8. 18. Povracanac Babina Gora, Szlavónia Ivancan, Ivan 1964 a/153. 19. Sokacko kolo Baranya m. Kricskovics Antal 82, 1. mot. 20. Ugrós Szentlászló, Szlavónia Berkes Eszter 1967, 71. mot. 21—22. Férfiszóló Sándorfalva Ft. 262. 1. 23—24. Férfiszóló Sándorfalva Ft. 365. 1. 25. Ugrós Sárpilis, Tolna m. Martin György 1964, 171. mot. Berkes Eszter 1967, 93. mot. 26. Üvegtánc Haraszti, Szlavónia Martin György 1964, 171. mot. Berkes Eszter 1967, 93. mot. 27. Ugrós Sárpilis, Tolna m. Martin György 1964, 187. mot. Ft. 432. 11. 28. Pontozó Lőrincréve, Alsó-Fehér m. Martin György 1964, 187. mot. Ft. 432. 11. 29. „Ostor" népies műtánc motívum Elekesné, Weber Edit 1935, 65.; Molnár István 1947, S. 1. Elekesné, Weber Edit 1935, 65.; Molnár István 1947, S. 1. mot. 192