A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Börcsök Vince: Adatok a pálinkafőzés és fogyasztás hagyományaihoz Szegeden és környékén

mölcsfajtából kevés termett, többfélét cefréztek egy dézsába és vegyes gyümölcspálinka készült belőle.

17 A második világháború után, amikor a pálinka értékmérő szerepet töltött be, cukorrépából is főztek pálinkát. Rossz kanállal a répát egyenként a földtől megtisz2. Letapasztott törkölyös hordók a pince előterében Forráskúton tították, legyalulták és^ a meleg istálló egyik sarkában kancahordóban, kevés vízzel fölöntve erjesztették. Átható illata miatt hétköznapos ital volt és inkább teába használták.

18 A gabonát, jobb tárolóhely hiányában, gyakran szalmával bélelt, földbeásott verembe raktározták el. Ha sok volt a csapadék befülledt és erjedésnek indult. Kialakult szeszes aromája. Ez a tapasztalat vezette rá a mindig kísérletező paraszt embert, hogy szemes terményből is lehet pálinkát főzni. A kukoricát megdarálták, vízzel megáztatták és ha siettetni akarták az erjedését, kevés morzsoltkát tettek bele. A rozsot is megdarálták, morzsoltkával összegyúrták, tepsiben megsütötték, kézzel összemarcingolták és alkalmas edényben erjesztették. Aszályos években, amikor takarmányínség volt, megtiltották a gabonapálinka főzését.

19 A háztartások kisebb mennyiségű cefréjüket cukorral dúsították, hogy az aroma viszonylagos megtartása mellett minél több pálinkát nyerjenek. Télen, amikor gyümölcscefre készítésére nem volt lehetőség, víz, cukor és élesztő vegyítésével gyorsan 17 Bálint S., i. m. 594. 18 Bálint S., i. m. 589. 19 Vö. Implom J., 1973. 157; Bálint S., i. m. 588. 99