Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

A vízimalmok télidőben, éppen a paprikaőrlés legnagyobb évadjában nem tudtak dolgozni. Ilyenkor elvétve a szárazmalmokban folyó őrlésre is sor került. A leghíresebb paprikaőrlő vízimolnárok voltak a maguk idejében: Csonka (Bukusza) Vince, Csonka (Bukusza) Ignác, a híres bordudás, Katona Antal, Peregi Mihály, Varga (Gardi) József, Szántó Ferenc és mások. 1876-ban megkezdődik a paprika gőzmalmi őrlése és ezzel a korszerű gépesítés megjelenése a paprika zárt, eladdig kisparaszti világban. Ez már jellegzetesen tőkés vállalkozás, amelyben a szakértelmet nem a gazda, hanem azok az alkalmazottak, molnárok képviselik, akik vízimalmi tapasztalataikat tudásukat, hozzák magukkal. Az alsóvárosi paprikamolnárok utolérhetetlen tökéletessé fejlesztették az őrlést. A legkülönb ízek és színek előteremtésének világviszonylatban is egyedülálló mesterei. Ipartörvényeink értelmében azonban mégsem lehettek molnármesterek, vagyis képesítéshez kötött iparosok, mert rajzkészségüket nem találták kielégítőnek, bár a technika a kisujjukban volt. Molnáraink páratlan szakmai hírnevét az is bizonyítja, hogy századunk elején Kotányi Jánosnak elsősorban reklámcélokból alapított bécsi paprikamalmában alsóvárosi molnárok: Rózsi Lajos, Túrú István és szegedi szakmunkások dolgoztak. Ennél is lényegesebb azonban, hogy az első világháború után, amikor a szomszédos államok saját önellátásuk érdekében foglalkozni kezdenek paprikatermeléssel is, nemcsak mezőgazdasági munkára hívnak meg szegedieket, hanem tekintélyes bérért szegedi paprikamolnárokat fogadnak. így Jugoszláviában Horgoson a paprikaőrlést az alsóvárosi Nacsa Ádám alapítja meg. Romániában az Érmelléken, továbbá Pécska és Temesvár környékén az alsóvárosi Nagyi Mihály, Csehszlovákiában Érsekújvár vidékén a szentmihályteleki Varga Vince (Anyala), Vass József, Varga József (Deáki), Fejes József (Alsójattó), végez úttörő munkát. A harmincas években Bulgária akarta a legkiválóbb szegedi paprikamolnárok egyikét, Nagyi Istvánt elhódítani, aki azonban visszautasította a fölötte kedvező ajánlatot. A Kalocsa vidéki paprikaőrlés egészen a húszas évekig nagyon lemaradt és csak akkor kezdett föllendülni, amikor egy Kalocsára költözött szegedi paprikakereskedő, Merkler Lajos szorgalmazására a mi molnárainkat alkalmazták. A két világháború között, sőt később is Kalocsa, Fájsz, Bátya, Sükösd, Bogyiszló malmaiban szegediek a főmolnárok : Ábrahám Fúrús András, Kispéter Pál, Papp Lőrinc, Csóti Ferenc, Nagyi Mihály, Süli Illés, Juhász Mihály és mások. Szélmalom

16 Újabb őrlőhely, amely a szegedi földön a XIX. század folyamán, tehát a tanyavilág kialakulásával és benépesülésével, illetőleg a gabonatermesztés állandó fokozódásával terjed el. A kitűnően értesült Vedres István még nem említi. A nagyvíz előtt a Városban is akadt néhány. így Rókuson őrölt az Illovay-malom, amelynek megrendítő árvízi sorsát Jókai Mór örökítette meg. Miután a tanyavilágtól a tiszai vízimalmok távol estek, a gőzmalmok pedig éppencsak terjedni kezdenek, szükség volt kint, helyben a száraz- és szélmalmokra. Amíg a századfordulón a szegedi határban még 91 szélmalom forog, addig napjainkban már hírmondó is alig van belőlük. Megfordultunk a lebontott ószentiváni, tápai, szőregi, szatymazi, csólyosi és a máig megmaradt dorozsmai szélmalomban. Ez utóbbi a Dankó-nóta révén országszerte híressé vált és szerencsére népi műemlék. 18 Túlnyomóan saját gyűjtésünk: Faragó Béla (Alsótanya-Dorozsma), Péli Lajos (Szőreg), főleg pedig Enyingi István (Szatymaz), szélmolnárok előadása, illetőleg szemléltetése nyomán. 213