Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

Török eredetű súlyegység volt az oka, mintegy 400 gram, amelyet a Városban még a XVIII. században is használtak.

28 1685. azért ezen Czímeres levelünket látván... 200 oka vajat... mingy árt ide Szegeddé hozzátok. Érdemes megemlíteni, hogy öregek a kiló helyett ma is inkább ezt mondják: kila, sőt kilométer. Ez nyilván a szívós nyelvi emlékezet, ill. hangzási analógia hatása. A szegedi régiségben még előfordul a délszláv eredetű esetért, csötört is. 1720. az kéve kötőknek penig naponként lészen két csötört vagy véka búzája. 1804. Bálint Panna néném alku szerént meg vete 80 forinton köblit in Suma csötere 120 forint.

29 Gabonamérésre szolgált és tanyai öregek emlékezetében máig él a szipács: hordófából készült, pásztorok-használta kupa. Magassága mintegy 30 cm, átmérője 20—25 cm volt. Egy függőleges nyél is kiállóit belőle. 8 kg gabona fért bele. Ebben mérték ki a jószágtartó gazdák a pásztorok számára a kommenciót. Súlymérték volt a mázsa, font, lat. A bécsi mázsa 56 kg. A bécsi font, másként öreg font ennek század része, tehát 0,56kg súlyt nyomott. Fele: félfont, negyede: fertály, nyolcada féfertály. Volt még magyarfont is : 0,40 kg. A lat volt a legkisebb régi súlyegység, pontos népi meghatározása már nem sikerült. 1726. Az egy polturás kenyér 1 lat 20 nehezék legyen. — A nehezék talán az „uncia" magyarítása. A mérlegnek öregek ajkán máig inkább mázsa a neve. Kofák között olykor még ma is használatos a rudasmázsa: olyan felakasztható, régimódi mérleg, amelyen a mérés egyenlőtlen karú emelőn történik. Tanyai öregektől hallottuk még a hódasmázsa nevét is, de jellemezni már nem tudták. A vékát földmértékül is emlegették. így az egyvékás föld bevetéséhez 1 véka szem szükséges. Háromvékás szőlő akkora szőlőterület, amelynek bevetéséhez 3 véka gabona kellene. A véka volt 1 köböl: vetőgabonában számítva 1 holdnál valamivel nagyobb földterület. Az öl régebben terület: négyszögöl, kvadrátöl, népiesen vadrátöl, kadrátöl, sőt testszerű kiterjedés mérésére is szolgált : köböl, kubiköl. „Minden nyelvben — akár fejlett, akár primitív kultúra hordozója — megvan — írja Velcsov Mártonné

30 —- annak az emléke vagy ma is eleven szokása, hogy emberi testrész neve mértéket is jelent. Ha más ismereteink nem volnának, már ebből a nyelvi tényből is kikövetkeztethetnénk, hogy melyek lehettek a mérésnek a legősibb és egyúttal legtermészetesebb módjai. A testrészek — természetükből következően — elsősorban hosszmértékül szolgálnak. Legelterjedtebbek az ujjakkal, a tenyérrel, a karokkal, illetőleg a lábakkal végzett mérések." így van ez természetesen némi helyi módosulásokkal a szegedi hagyományban is. A kéz felhasználásával adódott az öl: egy középtermetű ember kiterjesztett karjainak hosszúsága, mintegy 189 cm. Öregek még ma is számítnak így a méter helyett. Öl ama léc is, amelynek egy öl a hossza és sukokra (lábakra) van osztva. Egyébként 1 öl volt 6 láb, 1 láb = 12 hüvelyk, 1 hüvelyk =12 vonal. A láb egykori hosszúságmérték : 32 cm. A lépés hosszúságnak hozzávetőleges megmérésére szolgál. 28 Káldy-Nagy Gy., A Szeged-környéki hász-birtokok a XVII. században. Agrártört. Szle. 1961, 457—513. Az összeírás 1670 tájáról származik. (1 kila = 20 oka = 22,25kg; 1 jünige= 1,5 oka.) 29 Inczefi Géza közlése. 30 Velcsov M.-né, Antropometrikus mértéknevek a magyar nyelvben. Nyelvtud. Ért. 84. Bp. 1974, 7. 91