Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

A rőf különösen még végben levő ruhakelme mérőeszköze, mintegy 78 cm. Ha nincs rőfös, azaz rőfmérő léc kéznél, akkor a kelme végét az eddig kinyújtott kar ujjai közé fogják és a másik kéz vállához mérik hozzá. Ez is 1 rőfnek számít. Az ujj, ujjnyi, szegediesen únyi, azaz egy kézujj hosszúsága nem vált elismert mértékké. Csak beszélgetés során használatos. Az araszt az a távolság, amelyet a kifeszített hüvelykujj és kisujj át tud érni. A hüvelykujj és mutatóujj közöttinek bakaaraszt a neve. A tenyér és kifeszített hüvelykujj szélessége a marok, marék, de szintén marok а tenyér és összeszorított ujjak között keletkezett öblösség. Mérésre is szolgál. A hosszúság egységes, nemzetközileg elfogadott mértéke a méter, öregek ajkán meter, metter. Mind máig járja iparosoknál a coll: 2,63 cm. A bécsi coll valamivel kevesebb. Folyadék, ital, régi, ma is emlegetett mértékegysége volt az akó: 56 liter. Fele félakó: 28 liter. Készültek akós, félakós hordók is. Már csak emlékezetben, nótában él a meszö néven emlegetett meszely : 0,35 liter, továbbá az ice, icce: 0,8 liter, pint: 2 ice, a már csak forrásokban élő verdung: 2 ice. Régi kalmárkodó népünk nem ismerte az írást, számokat, mégis az asszonynép is kitűnően, villámgyorsan tudott számolni. Mint Szűts Mihály említi,

31 a rovásnak különös neve volt a macskaláb. Jelei: 1 = 1, Л =5,+ =10, С = 50, 0=100. „Négy egyenlő szám kerülhetett az 1 és 10-ből, az 5 és 50-ből már csak kettő a számolásnál egymás mellé, s ezzel a legbonyolultabb föladatokat megoldották. Számoltak forintban, dénárban, seingarasban, petákban, pengőben, váltóban meg a jó ég tudná milyen pénznemekben. Édösszülém (nagyanyám) is ezek közé a népek közé tartozott, tőle tanultam el a rovásnak ezt a fajtáját. Mint kisdiákot sokszor megizzasztott vele. Az ő haszonszámítása, meg a fuvarbér és egyéb, hamarább elkészült, mint az enyém. Az igaz, hogy egy nagy asztallap kellett hozzá." 81 Szüts M., 390. 92