Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

VENDÉGELLÁTÁS FOGADÓK A megszálló helynek régies magyar neve vendégfogadó, röviden fogadó. „Az az útszéli kurtahely — írja Tömörkény István, fogadósok ivadéka

1 —, amelyben minden mezítlábas betyár duhajkodhatott, voit a csárda. A rendes hely, ahol bort mértek, volt a kocsma. Amelyikben az utast főtt étellel elégítették ki, volt a vendéglő. Ahol az utas ételt, italt, éjjeli szállást, kocsiállást, istállót kaphatott, volt a vendégfogadó.." Szeged, illetőleg a Palánk polgári vendégfogadóiról a XVIII. századot megelőző időkből nincsenek adataink. Lehetséges, hogy az ideérkező idegenek addig a kolostorok vendégszeretetét élvezték. Egy XVII. századi adat szerint raguzai kereskedők az alsóvárosi klastromban találtak szállásra. A XVIII. században Szeged katonai garnizonná, jelentős kereskedővárossá, fontos tiszai átkelőhellyé válik. A számos átutazó hivatalnoknak, katonatisztnek, kereskedőnek vendégfogadók állanak rendelkezésére, amelyek természetesen a tanácsháza és a nagypiac szomszédságában nyílnak meg. Szép sorjában következtek az egyik fogadóról elnevezett Feketesas utcában. Ismeretes, hogy a régi idők írástudatlan embere számára a boltokat, fogadókat cégérükről nevezték el. Mint a neve is mutatja, a Feketesas szintén ilyen cégértől kapta a nevét. Épületeit hatalmas beszálló udvarával a közelmúltban bontották le. Tömörkény, akinek édesapja Szegeden fogadós volt, gyermekkori emlékeit így örökíti meg;

2 „Szép nagy helyek voltak a vendégfogadók nagy udvarokkal. Árultak benne mindent, amit csak kellett. Faggyúgyertyát a kocsisnak az istállóban, zabot, almot a lónak. Aztán mindannyiban különféle vadállatok laktak. Különös kedvük volt a régi vendégfogadósoknak ahhoz, hogy állatseregletet tartsanak. Az öreg Fekete Sasban mindig volt néhány sas egy ketrecben, a pincében pedig láncon rókafiak lakoztak. Az udvaron szabadon sétált a gólyapár meg a gödény, ellenben a sündisznók az istállókban tartózkodtak. A padlás tele volt galambbal, a folyosókon kalickában fülemülék és beszédes mátyásmadarak éltek, akik kedélyesen lebetyározták az érkező vendégeket. Nagy kutyák egészítették ki a társaságot, amelyek a nagy macskákkal állottak kitartó háborúban. A tetőket nagy, fényes farkukkal büszke pávák söpörték, és csúnyán kiabáltak. És öreg vendégfogadósok jártak-keltek, az utasok, kocsisok és mindenféle állatok között, és szép kasamadinereket [ = alázatos szolgája] mondtak..." A Feketesassal átellenben a Feketesas (ma: Bajcsy-Zsilinszky) és Károlyi utca sarkán a legújabb időkig állott a régi Hételektor, Hétfejedelem, ismertebb nevén Hétválasztó boltokká, lakásokká alakított épülete.

3 Ezt a vendéglőt, illetőleg kávéházát főleg bennszülöttek látogatták : Erdélybe, népünk nyelvén a régi „Oláhországba" meg délre, „Szerbiába" is fuvarozgató nagykocsisok, disznóvágók, mészárosok, hajósgazdák, superok, cincárok, azaz juhvágók, szappanfőzők, kupecok, mesteremberek, 1 Öreg regruták. 50. 2 Hajnali sötétben. 444; V. ö. még Móricz P., A Feketesas és Hétválasztó. SzN. 1916, 160. sz. 3 Festett cégértábláján a hét német választófejedelem koronával, hermelin prémes palástokban, fehér lovon. Hétfejedelem néven is emlegették. Cserzy M., Régi időkből 37. 93