Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

1950 körül enyészett el a makaipiac, a Város egyik néprajzi jellegzetessége. Tél kivételével az estébe is belenyúlva , kedden és pénteken délután, tehát a hetipiacos napok előtt volt az ideje. A híd fejében, a mai Roosevelt téren tartották. Mikor kezdődött, nem tudjuk, de már a múlt század első felében virágzott. Nyilvánvalóan úgy keletkezett, hogy a szegedi hetipiacokra iparkodó marosi és tiszai kufahajók, dereglyék már idejében, előző nap délután megérkeztek és terményeiket nyomban áru síHetipiac a híd fejében (XX. sz. eleje; MFMJ tották is. Hamarosan szegedi termelők is csatlakoztak a maguk egyetmásával hozzájuk. A piacnak kora őszi estéken a portéka mellett égő gyertyák, mécsesek meghitt hangulatot adtak. Törzsökös szegediek nehezen felejtik. Tavaszon a várkert nyugati oldala és a színház közötti útszélen a gyümölcsfakertészek árulták csemetéiket. Közvetlenül a parton volt főleg péntek délelőtt a halpiac, halvásár, amelyről már máshol szólottunk. A mai Dugonics téren volt még a múlt század elején is a disznópiac, majd a gabonakonjunktúra bontakozásával a búzapiac. Innen a régebbi Búza tér, a Dugonics-szobor felállítása (1876) óta pedig mai neve. Az árvíz után a búzapiac, amelyről más helyen már megemlékeztünk, a mai Szent István térre került. A piac a gabonaválságok miatt sorvadozni kezdett, majd el is enyészett. Ma kisebb piac él a helyén. A kakastemplom néven emlegetett református templom északi oldalán volt a borpiac, ahol még századunk első évtizedeiben is, hetipiacos napokon a tanyaiak kocsijukról, hordóból árulták boraikat. Keleti oldalán, a kerítéskorláthoz támaszkodva tápaiak kínálták gyékényportékájukat. Innen a gyékénypiac elnevezés. Az átellenes piacrésznek, ahol a Klauzál térről való eltávolítás után a tejet, tejneműt Árulták, fürdőpiac volt a paraszti neve. 86