Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

A Mars tér (ma Marx tér) Mars mezeje néven a XVIII. században katonai gyakorlótér volt. A múlt század elejétől már piac, a jószágvásár színhelye. Körülötte számos beszálló vendéglő, hatalmas udvarral, amely egyúttal kocsibeálló, kocsiállás volt. A piacra érkező tanyai, vidéki kocsik kisebb díj fejében ide állottak be, a lovakat kifogván és őrzésükre családbeli kocsipásztort hagyván hátra. A Víz után a vásárállás kikerült a rókusi állomás mögötti nyomásra, ahol valamikor az akasztófa állott. 1861-ben bontották le. Említsük itt meg, hogy hajdanában elrettentő például, egyben Szeged pallosjogára való emlékeztetésül a Város két végén bitófák állottak, de lassan elkorhadtak.

22 A Mars téri piacot a Nagypiachoz képest kilsőpiac néven is emlegette a nép. Déli, kaszárnya felőli felén volt a széna-, kocsi- és kötélverőpiac. Itt árultak a favillás és garabolyos tótok, tüsökboronás bihari románok is. Mindezek vásár idején a vásárállásra kerültek. Jegyezzük meg, hogy a szénapiac a múlt század legelején az akkori királyról elnevezett ferencpiacon volt, a mai MÁV-üzletigazgatóság helyén, tehát a hetelökocsma és vendégfogadók szomszédságában. Innen átkerült a mai Horváth Mihály utca tájára, tehát a sóháznál várakozó koplalósok, azaz fuvarosok közelébe. A híd közelében meg a Mars tér déli részén volt még a legújabb időkig kocsipiac is: az a hely, ahol a tanyai termelők közvetlenül a kocsijukról árulták egyetmásaikat. Átér északi felében volt szinte napjainkig a zsíkpiac. Születési éve aszűkeszetendő (1863), amikor alig termett valami. Az országban nagy volt az inség. Öregektől hallottuk levesös esztendő néven is, mert az éhező szegénységet ingyen levessel tartotta a Város. Ebben a szükségben támadt a Mars téri zsibpiac szegedi ajkakon még ócskapiac, hitványpiac, szögénypiac. „Nem a piac szegény — írja Tömörkény

23 —• hanem aki rajta vásárol. Másként zsibvásár a neve, de a kintlakók szegény piacnak nevezik, mert az ócska holmikat, amik ott eladók, csak a szegény ember keresi föl. Van ott minden... A sok kopott, ütöttvert vasdarabban, amely a piac földjét nagy területen borítja, egy darab kortörténet hever. A régi paraszt-mívesség szerszámai, amik ma már nem kellenek, mert helyükből kitolta őket a gyáripar. Tízivei, húszával hever egy régi szőlőszerszám, amely ma már nem forog kézben: e szerszámban egyesítve van a sarló, a kés, meg a balta. Megszűnt, elfeledett, eltűnt iparágak szúró és vágó eszközei is itt tartózkodnak igen rozsdás állapotban. Némely szerszámról sem a vevő, sem az eladó nem tudja megmondani, mi lehetett, mire használhatták..." A piac más tréfás-önirónikus nevei : mi piacunk, adja kend fő-piac (az eladó holmik ugyanis a földön hervernek), c'érkópiac (zajossága miatt). Újabb külvárosi, kispolgári nevei zsibaj, zsibajgó, zsibi, zsibuc, zsibuci. Szomszédságában volt a komédiáspiac, röviden komédia. Az összefoglaló szóval a vásári, szórakoztató látványosságokat illették. Föl-fölbukkantak az istóriaárulók is, akikről más összefüggésben szólunk bővebben. Tömörkénynek, aki szívesen nézelődött íróként is, keresgélő múzeumigazgatóként is e forgatagban, több klasszikus novelláját ihlette. (A tengeri város, A lélek az Úr elé megy, Vásár). A Víz után keletkezett, Ferenc József kislányáról elnevezett Valéria, (népiesen Valériái, Vanélia) téren (most Bartók Béla tér) volt a hives paprikapiac. Eleinte a nagypiacon, később a Kiskörúton, a század végétől pedig itt zajlott le a hetipiacos napokon. A piac legnagyobb részét a tanyáról kocsin behozott füzérek foglalták le. Ez volt a. füzérpiac. A nyugati oldalon, az út mentén a töröttespiac, őröttespiac foglalt helyet. 22 Reizner III, 62. 23 Homokos világ. 181. 87