Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

így főleg a kubikostalicska „megszerkesztése — mint Tömörkény írja

8 — külön tudomány. Ahhoz bognárok, asztalosok, teknőcsinálók nem értenek, mert az egyedül csak a talicskakészítőnek tudománya... Erős legyen és mégis könnyű. Az oldalak rézsút fekvése figyelembe veendő, hogy a homok bele tetejesre rakható legyen, és tolás közben mégse peregjen le. A keréknek a teherhez való távolsága is fontos, de leginkább még a talicskanyeleké, azaz szarvaké, mert a terhet nem lefelé kell húzni, hanem fölfelé kell tolni. Számításba kell venni azt is, hogy mikor a kubikos izmainak az ereje fölmondja a szolgálatot, akkor a testi súlyát is segítségül hozza. Hogy amikor tolás közben csaknem ráfekszik a talicskára, annak a kereke akkor is csak haladjon fölfelé a járódeszkán: az erők egymásra való hatásának fölfoghatatlan tudományai ezek az olyan ember előtt, aki nem ért hozzá. Aminthogy azután az ilyen ember lehetséges, hogy egész malmokat is tud fából kifaragni, de kubikostalicskát építeni nem tud." A talicskának van két ódala. Egyik végük elkeskenyedve, a szarvban végződik. Ennél fogva tolják a talicskát. Másik végükön a taicskafej, kerékjárás néven emlegetett kerék felőli részen van az állítóluk, amelybe a kerék tengelye szolgál. Az oldalakat a végek csapolják össze. A kerék felől van a magasabb és szélesebb elsővég, a szarvak felől pedig a hátsóvég. A végekből kiálló csapok pontosan beleilleszkednek az oldalakba vágott téglalap alakú lyukakba. Hogy ne lazuljanak, a csapok kimerednek az oldalakból is. Kívül át vannak fúrva és erősítékül a csapszög van beléjük verve. Főleg a kubikostalicskáknál újabban az oldalak nem egyetlen darabból állanak, hanem a felső részükhöz kiegészítésül deszkát vagy lécet látunk hozzátoldva. Ennek ódaltódás a neve. Alkalmazására nemcsak anyagtakarékosságból kerül sor, hanem azért, mert napon a nyárfa hajlamos a. pördülésre, vagyis elgörbülésre. Ez csak egyetlen darabból álló oldalon feltűnő és hátrányos. Hasonló meggondolás érvényesül a végtódás készítésénél is. Az ilyen toldott talicskának lécözött taicska, az önálló darabokból szabottnak pedig léctelen taicska megkülönböztető szakmai neve is hallható. Miután az elsővégre a kubikostalicskán nagy teher nehezedik, a kerék felőli részére erősítés céljából két léc van odaszögezve. Ez a végheveder, másképpen hevederléc, ismét másként lajszni. Közöttük foglal helyet a húzókarika, esetleg meggörbített erős vas. Ebbe akasztja bele hámkötelét partnak föl a taicskahúzó gyerök, más néven csikó. A karikának természetesen megfelelő helyen, vagyis középen kell lennie. Vagy csavarral erősítik az elsővéghez, vagy kétágú cigányszög segítségével, amelyet aztán a másik oldalon kétfelé vernek vissza a deszkába. A fenék a szentesi talicskánál alá van szögelve, mert a fenéken lévén a teher, itt pusztul a talicska leghamarabb és az odaszögezett feneket könnyebb levenni és megjavítani. Ez is mutatja, hogy a szögezett fenék újabb forma, mert a hagyományosan készült talicskákban vasszög nincsen. A szentesi talicska feneke nútra van, vagyis az oldala és végek nút néven emlegetett vájataiba vannak illesztve. A nút kivágásának nyútolás a neve. Amikor a feneket készítik, г. fenékdeszkát beillesztik. Ilyenkor azt mondják, hogy fenekelnek, befenekelnek. A fenék alátámasztására, erősítésére szolgáló lapos lécnek fenéktartó vagy heveder, a talicska belsejének, öblözetének pedig láda a neve. Másik igen fontos rész a taicskakerék, egyszerűen kerék. Alkatrészeinek összeállítása az állítószék néven emlegetett alacsony kecskebakon szokott történni. A kerék átmérője az egyes fajták szeiint eltérő. Részei: az agy, a belőle kiágazó, rendesen négy küllő, továbbá a négy darabból vastag faszöggel — amelynek csapszög, facsap a neve — összerótt talp. A talpak küllőre erősítésének gurigázás a szakmai neve. A küllőnek a talpba illeszkedő végét boka néven emlegetik, a vonókéssel való kifaragás munkája pedig bokázás néven ismeretes. A talpra kerül a ráf, vagyis lapos vaskarika, amelyet a kovács húz rá. Régebben a talicskások ezt maguk végeztették egy Kois Sándor nevezetű alsóvárosi kováccsal. Az újabb évtizedekben a talicskát ráf nélkül 8 Egyszerű emberek. 79. 74