Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

A szilből, kőrisből faragott saroglya keresztben az oldalakat fűzi össze, tehát a kocsivégeket zárja le. Elöl van a kocsis lábánál a kissaroglya, hátul meg a nagy saroglya. Mindkettő' szükséghez képest le is vehető, mert csak a ráerősített saroglyalánc fűzi őket a lánc végén levő kampó, a saroglyahorog segítségével az oldalhoz, helyesebben az oldal hosszanti középvasalásához, az imént már említett snerklihez, illetőleg az oldalt kissé kiálló, karikával ellátott felső végéhez, amelynek ódalvégkámva a szakmai neve. A saroglya faalkatrészeinek összetartására, egyben rácsozatul is szolgáló több vasvesszőnek saroglyavessző, a közepén végignyúló beékelt vízszintes összekötő lécnek pedig közfa a neve. Ezt szalagszerű, olykor díszes vaslemez, a szallagvas, másként bekötőiével is odaerősíti a saroglya oldalaihoz. Az oldal alsó végein van a saroglyatartóvas, ebbe szolgál bele a saroglya alsó végződése. Mint láttuk, a kocsinak első- és hátulsótengelye van. Már régóta vasból gyártják, de emlékeznek rá, hogy valamikor fából készült. Csak a végein volt vasalás, amelyet marokvas néven emlegettek. Innen ered a régi, elavult holmik tréfás megjelölésére ez a szólás: még a fatengölyös világbú való. Az újabb évtizedekben eléggé elterjedt a szakmában vintertengöly néven emlegetett fajta, amely finomabb, gondosabb készítésű német gyártmány. Öntött puskája van. A kocsitengely kiálló, átlyukasztott végeinek, amelyeken a kerék forog, tengölyvég, tengővég a neve. Á négy kocsikerék közül a kocsi jobb oldalán van a két csáskerék, a balon pedig a hajszáskerék. A tanyai kocsik kereke a szokottnál nagyobb, mert a homokon ez könnyebben forog. Az elsőkerék átmérője vasalás nélkül 36, míg a hátulsókerék 40 coll. Középső része az agy, kerékagy, amely szilfából készült. Lyuka vascsővel van kibélelve, amelynek puska, ritkábban pörsöly a. neve. Az agy tövéhez erősítékül a küllők tövében az agykarika, olykor tűagykarika, kidudorodó részére pedig elöl és hátul a széles sátorkarika, ritkább nevén agyvégkarika borul. Az agyból az akácból faragott 12 küllő ágazik ki. Az agyba erősített végüknek küllőváll, néha küllőagy, a talpba illesztett végnek pedig küllőboka a szakmai neve. Kálmány jegyezte föl, hogy a legény az alvó lány hajfonatából vágjon le egy darabot, tegye a kocsikerék agyába: a lány bolondulásig lesz utána. Tápén ha a gyerek elkódorgott, a jószág elveszett, kerékagyat vittek be még a századforduló táján is a szabadkémény alá, azon át hívták haza, a kémény nyílása felé tartva a kereket. Az első világháború alatt is így hívták, tájékoztatták a harctéren küzdő, fogságban sínylődő családtagokat. A kerék szilből, de főleg kőrisfából összerótt kerülete a talp, keréktalp, a talpra húzott erős vasabroncs pedig a ráf, kocsiráf. Amikor a kereket ráfofják, a tengely végre kímélés végett átfúrt tokot, kupakot húznak. Ennek tészni, tészli, annak a kivehető két szögnek pedig, amely a tésznit a tengelyhez kapcsolja, tészniszög, tészliszög, általánosabban kerékszög, tengölyszög, A kocsi részei 1 = kerék, 2=ráf, 3=küllő, 4=küllőboka, 5=küllőváll, 6 = kerékagy (benne: puska, rajta: agykarika és sátorkarika), 7 = csatlós, 8=csatláslógni, 9 — sukkarika, 10=fülhérc, 11 = oldal, 12=ostortartó, 13=záp, 14=vessző, 15= villatar-tókarika, 16=lőcs, 17=lőcsfej, 18=lőcsgúzs, 19= lőcspánt 53