Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

tengőszög, kidolgozottabb formáinak pedig a szakmában anyáskerékszög, csatlóskerékszög a neve. A belső szög lapos és szépen ráborul a tengely végre. Most helyezik a tengelyre a karszerűen mozgó csatlást, majd pedig kámvájánál fogva a lőcsöt. Ezután a másik, külső kerékszöggel, amely függőlegesen szolgál bele a tengelyvégen fúrt külső lyukba, a csatlást, illetőleg lőcsöt odaszorítják a kerékagyhoz. A külső kerékszög alsó, kilógó végén is van lyuk, amelybe a kirázódás megakadályozására lőcshöz kötött drótot, szíjat fűznek. Ez a kerékszögmentő. Kidolgozottabb formájának, egy félköralakú vaskapocsnak pedig kerékszögellenző nevét hallotta Tömörkény. A kerékszög a boszorkánytéteményekben is fölbukkan. 1728. Az fatenst sok ízben elvitték és lónak, hol kerékszegnek csinálták a boszorkány ок.

ы A kocsioldal támasztására a lőcs szolgál, amely természetes görbeségű szilből vagy kőrisből készül. Innen a lőcs farészének lőcs/a neve is. Újabban a teljes egészében vasból kovácsolt vaslőcs is előfordul. A lőcs kellően kiformált felső vége, a lőcsfej a kocsioldalhoz támaszkodik. Vasalásának káfli, ritkábban kanfli SL szakmai neve. Ezen van a lőcsgúzs, ritkább nevén lőcsvas, vagyis az a karika, amely a lőcsöt a vendégpléh segítségével az oldalhoz, illetőleg az ehhez erősített, lőcsgúzssas néven emlegetett karikaszöghöz kapcsolja. A lőcs szárán gyűrűszerű díszes vasalások vannak, amelyek a lőcs hátán és belső részén levő erősítő vaspántlikákat szorítják oda: lőcspánt a nevük. Ezeket a pántszögek tartják össze. A lőcs aljának, amelyből a kámva kikerekedik, lelök a neve. A lőcs alsó kerek végződése a lőcskámva, olykor lőcskarika, amely a tengelyvégre kerül. A lőcsös kocsi különösen földes úton jó. Tombácz János egyik történetében

15 Pestre fuvarozó szekeresek számára egyik bűbájos társuk lőcsbe szúrván a bicskáját, húzogatni, fejni kezdte. Csakúgy ömlött a tej belőle. A mezőn legelésző tehenek tejét fejte el. Újkígyósi hagyomány szerint amikor a menyasszony ágyát vitték, bárkinek joga volt a kocsit megállítani és hátát a lőcséhez dörgölni. Okát, magyarázatát nem tudták adni. Újabb kocsikon, különösen pedig az ünneplő sárgakocsin ott látjuk a kerekek fölött azt a megfelelően hajlított deszkát is, amelynek sárhányó, sármentő a neve, és amelyet a sárhányósticni nevű vas erősít az oldalzápokhoz. A sárhányó a felcsapódó sár, latyak felfogására szolgál. A kocsikészítés munkálatai A kocsi famunkáját a bognár 10 részre osztja. Az első 4 rész a 4 kerék, majd egyenként 1 szilfaagy, 12 akácküllő, 6 kőrisfatalp. Az 5. és 6. rész a 2 oldal, éspedig 1—1 alsó és felső oldalfa, 11—13 záp, a svábkocsin még több is, de mindig páratlan. A 7. rész a kis- és nagysaroglya, amely szilfából készül. A 8. rész a kocsi eleje: 2 rúdszárny, 1 simely, 1 ástok és ziha, förgettyű és az első fülhérc. A 9. rész a kocsi hátulja : 1 hasított ágas, 1 nyújtó, 1 vánkus, vánkusfa, ástok. A 10. rész a 4 lőcs szilből vagy kőrisből, 2 kettős, 1 egyes hámfa, 1 rúd. Az alkatrészek a külön megjelöltek kivételével akácfából készülnek. A bognárok az agyat főzni, a küllőt pedig kemence tetején szárítani is szokták. A kitermelt fának legalább 3—4 évesnek kell lennie, és kifaragásának a vasalás, azaz a kovácsmunka kezdete előtt 2—3 hónappal el kell készülnie. A fa frissen nem vasalható. Minden kovácsnak megvan a maga állandó bognártársa és így összeszoknak. Az igazi közös tudomány a minél vékonyabb, de azért tartós bognármunka és a könnyű, finom, amellett megbízható vasalás. A kocsi elkészítésénél 14 Reizner IV, 439. 15 Tombácz János meséi. 611. 54