Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

rika a neve. Ehhez kapcsolódik a csatlásklógni, vagyis a kocsi csatlásának felső, villaszerű végződése, esetleg a gátervas, azaz a csatlást a fülhérchez erősítő díszesebb, szélesfejű csavar tartja. A fülhérc oldalára erősített egy vagy két karika, amelynek tásni, másként klógni, Tömörkény hallomása szerint tarsoly a neve: a hámfa, másként kisafa, kisefa beakasztására szolgál. Az első tengöly, tengő több vaspánttal, amelynek cúg, cúgvas a neve, egy faagyhoz van erősítve. Ennek tengölytok, szokottabban ástok a neve. Az ástok fölött lapos farész : a párnafa, zsámoly, zsámolyfa, Dorozsmán vánkus, Tápén simely, A párnafát, nyújtót és astokot láthatatlan két szög tartja össze. Ez a vakszög. A kovácsok megkülönböztetése szerint hátul van az anyásvakszög, amely anyacsavarra jár, elöl pedig az anyátlanvakszög: közönséges erős szög. Az ástok és zsámoly közé van odaszorítva a rúdszárny. A zsámoly fölött található akácfaléc aförgettyű, pörgettyű. Mindkettő közepén át van fúrva, és ebben van a vasfejes derékszög vagy kérögszög, másképpen nyútószög. Ezek segítségével forgatható a kocsi első tengelye, és ezzel együtt maga az egész kocsi jobbra-balra. A hátulsó tengölyt a már említett nyújtó kapcsolja össze az első tengellyel. A hátulsó tengely astokja fölött van a rakonca, másként cibak, amely hasonlít a förgettyűhöz, de alatta nincs zsámoly és így merev, nem forgatható. A rakonca és förgettyű egyébként együttesen tartja, összesen négy kampószerű cibakszög, másként rakoncaszög segítségével a kocsioldalt, továbbá a kocsi fenekét födő deszkákat, amelyeknek alcserény, alcserénydëszka a nevük. Az akácból való kocsiódal, röviden ódal hagyományos formája — az újabb, divatosabb kaszniformával, azaz fakazettából álló oldallal szemben — parasztodul néven ismeretes. A kocsioldal felső rúdját vasburkolat: a borítólemez, boríték födi. A felső és alsó rúd közé rostélyszerűen páratlanszámú függőleges fafokok vannak erősítve, amelyeknek ódalzáp, röviden záp a nevük. A zápok között több helyen vasvesszőt is látunk, amelyek az oldal faalkatrészeinek Összetartására, szilárdítására szolgálnak. Ezeknek neve ódalvessző, ódalpáca, régebben közvessző. Az oldal alsó rúdjának ama helyén, ahol fordulás közben a kerék koptatná a csupasz fát, vasalást látunk, amelynek kerékdörgölő, dörgölővas a neve. Sokszor van az oldal közepén hosszú, vízszintes szalagszerű vasalás is, amely szintén szilárdításra szolgál. Ennek snerkli a szakmai neve. A két kocsioldal közepét alulról a nyújtóra szerelt vékony, de erős fagerenda, a hasló tartja össze. Miután néha nemcsak elöl, hanem a kocsi baloldalán is van föllépő, azaz csatlás, itt a haslófa megfelelően kinyúlik, hogy a csatlást rá lehessen vasalni. Ebben az esetben hátulsófülhérc neve is hallható. Egyébként az oldalhoz szerelt ívszerű tartóvas, szakmai nyelven sticni is szilárdítja a csatlást, illetőleg haslófát. Az oldal alsó rúdjábólelöl is, hátul is rögzített vasfül áll ki. Ez a rakoncafészök, másként cibaktartó, amely a vánkosfákból kiemelkedő és már említett cibakszögekbe illeszkedik bele. Ezek tartják együttesen össze a kocsi alvázát, meg az oldalfalakat. Az egyik rendesen bal felőli kocsioldal felső részén legtöbbször ott van egy karika is, amelynek v'éllatartókarika a neve. Ebbe dugják bele szükség szerint a vasvilla nyelét, míg a hegyét alul szintén karikába illesztik. Szintén jobbról van az oldalon az ustortartó is. A felső oldal közepén, a kocsi belsejében van a gólya néven ismert hosszúkás vasvesszővel összekapcsolható derékkötőlánc, amelynek használatára nehéz teher, így búza, tégla hordásánál a nyomás ellensúlyozása végett kerül sor. Annak a láncnak pedig, amely a kocsioldalakat a kocsi alján fűzi össze, és a kocsit védi az esetleges széteséstől: haslólánc, Tápén csatlólánc a neve. Olykor a bal hátsókerék előtt az oldal alsó fájához van erősítve a kerékkötőlánc. 52