Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)
A moha résekbe, deszkaközökbe illesztéséhez szükséges volt a moholó, mohozó néven emlegetett kurtanyelű, széles élű favéső, 16 továbbá az iszkába, mestere után cigányiszkába: négyszögletű vékony, de erős vaslap, amelyet átlósan meghajlítanak, és két hegyes, hajlítatlan végét verik, iszkábálják a hajó szomszédos oldaldeszkáiba, amelyek közé előzőleg már mohát tömködtek. Odysseus hajójának készítésénél emlegeti Dugonics András : Szöggel, iszkábával hogy egybe szerzetté, Osztán a tengernek hátára vetette. A vele kapcsolatos szólások : 'van ott minden' van ott még ecetös iszkába is. A tápaiak hasonlata szerint: kemény mint az iszkába, vagyis nagyon kemény. Az iszkába tudója a felsővárosi iszkábaverő, iszkábás cigány volt. 17 Sor került a fiatalabb, már hajógyárakban is megfordult superoknál a cukvint, különleges hévér használatára is: két egymás mellett levő deszkát szorítottak vele tökéletesen össze. A hajó tetőzetén voltak a csukható táblával ellátott ablakok, továbbá létrák, rudak, csáklyák, amelyek a nyerög néven emlegetett tartóba kerültek. A tető lapos gerincének kukajáró volt a neve. Hátsó végén a lovasbak, azaz törpe karó, amelyhez vontatáskor a vontatókötelet erősítették. A tetőzet előrészén foglalt helyet a szentös. „A bárkán—írja Tömörkény 18 —-a lakás a szentes. Azért szentes, mert Szent Istvánnak, Szent Mihálynak, vagy egyéb szent urunknak a képe vagy a neve szokott az oldalára fölpingálva lenni. A szentesben szokott lenni kötél, bogrács, aprófa, zsír, paprika, kanál. Ez mind jó dolog éhes embernek." Kovács János szerint „a hajó elején, a szentes két ajtaján csak festmény ékeskedik: vagy a hajó védőszentje, vagy a város meg a magyar korona, olykor csillag vagy a nap, és az ajtó fölött a hajó száma és neve szintén föl van festve." Azt is Kovács János írja, hogy a szentes két ajtaja között nyúlik fel az őrfa, azaz árboc, melynek hegyén szélmutató is szokott ide-oda forogni. Felső részén csiga is volt, amelyet a vasból készült, burokszerű csigaház védett. Ezen keresztül húzták, csarnokolták a csarnokgúzs (kötélhurok) segítségével a nagy, csarnakötél, csarnokkötél nevű vontatókötelet a végén csüngő vascsattal, amelynek paránka, csarnokcsat, csarnokvas volt a neve. Az őrfa vastagabb alsó vége a hajótető előrészén, a szentes közepén fölfelé húzódva illeszkedik egy mélyedésbe, amelynek futró, őrfafészök, az alsó végére borított vasalásnak pedig papucs volt a neve. A domentat, domentátum, ritkásabban domendád, domentátláb, állásláb, kormányláb a hajó tetején átfektetett, hídszerű deszkaállvány volt, ahonnan a kormányos a kormányrudat igazgatta. A régi szegedi hajókon két ilyen domentat is volt. Egyike a hajó első felén a kormányoslegény, másika pedig a hajó farában, a csárda tetején a kormányos részére. A domentat tetejét domëntatdëszka, domentátállás, kormányállás néven emlegették. A hajó hátsó felén épült föl a két helyiségből álló, zöld zsalugáteres csárda: szoba és konyha. Ez volt a kormányos lakása. Kisebb hajókon inkább guliba néven emlegették. Az oldalfalát alkotó deszkázatnak gulibaszüvés volt a neve. A hajó orránál az őrfa alatt levő fülke a bas. 19 Itt pihentek a legények. A följegyzések szerint volt elsőbas, farbas, kettősbas: ma már nehéz közöttük különbséget 16 Herman О. IL 813. 17 Öreg regruták. 31. 18 Napos tájak, 45. Kovács J. 260. 19 Vízenjárók. 63. 39
