Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

egy-egy szarvánál. A pontosságra az állványon állók ügyeltek. A munkát sukk számra végezték. A fűrészelés munkamenetéről a koratavasszal megélénkülő tiszai életet jellemezve, kissé elnagyoltan Tömörkény is szól : „És a fűrészelők is fűrészelnek, vágván a nehéz törzsekből azokat a szép keményfadeszkákat, amikből a hajók oldala készül. Nagy gerendákon áll a fatörzs és áll a tetején egy ember, meg alatta is áll egy ember. Egyik fölfelé emeli a négykezes nagy fűrészt, a másik lefelé húzza. Aki fölül van, az igen komoly ember rendszerint, mert ő vezeti a fűrészt rendes irányba, továbbá, ha leesik onnan, igen nagyot puffan..."

6 Ebből a szemléletből sarjadt egy régi szegedi szólás : fölül húzta az apja a fűrészt, vagyis ok és érdem nélkül öntelt, pöffeszkedő, másokat lenéző. Cserzy Mihály egyik elbeszélésében is ezt kérdezik egy hetvenkedő legénytől : „ejnye, de nagy famíliából való vagy hé... Talán fölül húzta az apád a fűrészt?"

7 Munkahelyül tehát a superplacc, azaz hajóépítő telep szolgált. Ilyenek voltak Újszegeden, Felső városon a Római körút végződésénél és Alsóváros felé a mai Gyermekklinika táján. Falerakodó hely és superplacc az újszegedi parton az árvíz előtt Reizner János adatai szerint a szegedi superplaccokon évente átlag húsz 5—10 000 q befogadó képességű új hajó épült. A gőzhajózás terjedése természetesen hátrányosan éreztette a hatását. Amíg 1859-ben 209 hajójuk volt a szegedi hajósgazdáknak, 1879-ben már csak 84 hajót: 25 bőgőshajót, 11 luntrát és 48 hajót tudtak 6 Rónasági csodák. 136. 7 Cserzy M., Kint a pusztán. 277. Vö. még Bálint S., Fölül húzta az apja a fűrészt. MNy. 1957. 3 A Móra Ferenc Múzeum Évk. 77. II. 33