Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

számbavenni. 1890 táján már 54-re csökkent a szegedi hajóállomány.

8 Ebben az évben némi élénkülés mutatkozott a szakmában, mert 20 új hajó is épült, a következő évben már csak 11. Ebben az esztendőben hét supergazda 300 munkással dolgozott. Ezek : Tombácz Mihály, Berta András, Privinszky János, Tóth Ferenc, Boros István, Ökrös József és Etsedy Ferenc. Privinszky és Ökrös főleg sárhajókat készített a tiszai és marosi kotrás számára. Legtöbbjük módos hajósgazda is volt. Tréfásan, gúnyosan parasztgróf néven is emlegették őket. Vagyonuk rendesen kártyán el is úszott. Tóth Ferenc volt közöttük a leggazdagabb: 9—10 fahajója úszott a Tiszán. Sokat emlegetik, hogy egy alkalommal föltartotta a rászakadt zentai hidat. Utolsó fahajóit azonban már ő is gőzhajóval vontatta. A század végén már csak öt supergazda működött, akik főleg a Balkánra, így Beszarábiába, Bulgáriába, Romániába, Szerbiába dolgoztak. Századunk húszas éveiben átmenetileg föllendült a hajóépítés, főleg homokos hajók készültek. Malterba ugyanis a marosi homok a legmegfelelőbb, ezeknek szállításához volt szükség újabb hajókra. A homokszállításról más összefüggésben bővebben is megemlékezünk. Az utolsó fahajót, amelynek Szabadság volt a neve, 1947-ben építtette Szeged városa. Ezt 1960 nyarán verték szét a tápai hajójavító telepen. Fahajók készítése A szegedi superipar, supersäg, hajóépítés mesterségbeli sajátosságait összefüggően Kovács János

9 és Banner János

10 örökítette meg. Munkálataiknak ma már elsőrangú forrásértéke van. Kiváló adalékokat találunk Tömörkény műveiben is. Jelentősek Juhász Antal levéltári kutatásai. Sajnos Csermák Gézának és magunknak az eleven gyakorlatból már csak törmelékeket sikerült megmentenünk.

11 A fahajók régebben kizárólag a Felső-Tiszavidékről és Szlavóniából úsztatott tölgyfából készültek, később tértek csak át a fenyőfára. Mindjárt itt jegyezzük meg, hogy sokszor sorra került a tüzelés, vagyis a készülő hajóhoz felhasználandó tölgyfadeszkának tűz erejével való meggörbítése, hajlítása. Ez úgy történt, hogy a deszkát földbe ásott állványra helyezték és a hajlás kívánt helyén alulról csöndes, de állandó tűzön egy nap, egy éjszaka melegítették, mögtüzelték. A deszka két végére meg súlyokat raktak, hogy a görbülést ezzel is elősegítsék. A superok szerszámai : a faragófejsze, amivel a durvább faragást végezték, a faragóbárd a deszkák széleinek faragására, a kapacs, másként keszer, kecér: csákányforma fejsze, továbbá fúrók, szekercék, gyaluk, fűrészek, így a rókafarok néven emlegetett erősebb félkézfűrész, kétkézvonók, vinklivas, mohozó nevű kurtanyelű, széles élű favéső, fafurkó, másként tüdő és tërka néven is emlegetett iszkábaverő kalapács, továbbá a hosszú nyelű cigány szögek beverésére szolgáló erős szögverő kalapács. 8 Reizner III, 485. 9 Kovács előadása csak éber kritikával használható föl. 10 Banner /., A szegedi halászbárka. Szeged 1925. 11 Az ausztriai Schopper mesterségről és szerszámairól kiváló, monografikus földolgozás Neweklowsky, E., Die Schiffahrt und Flösserei im Räume der oberen Donau. III Linz. 1964, 96— 108. A szegényes hazai irodalomból messzire kimagaslanak Betkowski J. munkálatai: Adatok a szolnoki hajósok életéből. Ethn. 1954; Tiszai hajósélet. Szolnok 1961; A tiszai fahajók építése, javítása, népe. Szolnok 1968. Igen értékes kisebb közléseire itt nem utalunk. Sajnos, nekünk már nem volt lehetőségünk az övéhez hasonló széleskörű kutatásra. 34