Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

gyári porcelán- és üvegedényekre szegedi ízlés szerint díszeket, mustrákat festettek. Ivánkovits állítólag Boszniába is szállított. A díszítés természetesen az ottani ízléshez igazodott. Az Ivánkovitsok különben a céhesség idejében fó'leg szűrszabók és kékfestó'k voltak, akik a díszítés lélektani értékével is számoltak. Nyilvánvalóan a védegylet eszmevilága, a magyar ízlés polgári követelménye is befolyásolta üzleti számításaikat. A bolt egyébként az Oroszlán utcában volt. Czimer Károly azt állítja,

12 hogy a házat Kováts István tervezte „magyaros stílusban, a homlokzatra Hunyadi, Zrínyi és Rákóczi kalpagos és sisakos mellszobrát állította nemzeti díszítő' tényező' gyanánt." A múlt század derekán jelennek meg a helyi kereskedelem közvetítésével a szegedi hajlékokban a népies ízű hollóházi tányérok, edények, továbbá a paszúrtányér névvel illetett fajansz tányérok is. Helyük a tisztaszoba suglótjának teteje, továbbá a konyha szemöldökfala. Használatukra a család ünnepein került sor. Mint Kovács János egyik újságcikkében

13 írja: „Ivánkovits Károly úr ügyesen megfigyelte a konyhák és pitarok rózsás tányérjait és ezekhez hasonló, de már sokkal haladottabb ízléssel festett virágos tányérjaival, edényeivel szép üzletet csinált az egész Alföldön... Aző kompozíciói magukon hordják a magyar ízlést és egy nemét képviselik e genre-ban a magyar iparnak." Kissé novellisztikusan a „festészeti intézetet" is leírja. „Jobbról-balról hölgyek forgatják egy korong lapon a nagy széles tányérokat, melyekre halvány színű rózsákat és fakó madarakat, meg olyan bizonytalan sárgás csíkokat festenek. Nagyon kedvezőtlen hatású e festés, mert nincs a színeknek fénye, nincs határozott színe, míg kiégetve nincsen. Az egész festés ép ezért rendkívüli nehéznek tűnik föl a gyakorlatlan előtt, de ha egyszer a tisztán porcellán festészethez praeparált színek kezelési titkát elsajátította valaki, könnyen haladhat. Most átlépünk a mellékterembe, hol izzasztó meleg van. Itt épen az egyik kemencében pokoli tűz ég, a másik kemencében pedig a már szépen berakott fénytelen színre festett edények várják a tisztító tüzet. Körülöttünk már pirosló rózsás és aranyosan fénylő edények vannak mindenfelé elhelyezve, ezek kiállották a tűzpróbát, és az előbb még oly halavány rózsa most gyönyörűen viruló színben van. A fakó madár meg ragyogó tollazatot nyert, s a sárgás színű csíkok meg cikornyák tündöklő aranyszínben pompáznak." "te Mint említettük, volt olyan korsós néven emlegetett fazekas, aki csak korsókészítései foglalkozott. A korsó, cserépkorsó, kűkorsó víztartó edény, amely nyáridó'ben sokáig megôïzi a víz frisseségét. Tartottak azonban ételolajat is benne. Öreg alsótanyaiak ezt kűbutykos néven is emlegették. A korsónak van szájjá, azaz nyílása, amely egyúttal szűró' is. Ennek paraszti neve resta, az ilyen korsóé pedig restas korsó. A korsó nyaka a száját öblével összekötő' kis rész. Van füle is, azaz fogója. A fülén levó' kis szopóka a csöcse. Öblös része a hasa. Ezt a boszorkánypörökben korsóderék néven is emlegetik.

14 A koisó alsó széles része a talpa. Valamikor a híres radnai búcsúról búcsúfiába hozták a radnai korsó, radnai csöcsös korsó, radnai restas néven emlegetett korsót, amely eredetileg a radnai víz nevezetű népies búcsújáró szentelménnyel volt megtöltve. Amikor a tápaiak a gyerekeket kurácás, azaz elles után fejt tehéntejjel vendégelték, ebbó'l a radnai korsóból vizet is locsoltak rájuk. 12 Czimer K., A Belvárosi Kaszinó. 203. 13 Egy datálatlan századvégi szegedi újságkivágásról. 14 Reizner IV, 479. 230