Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

Mielőtt a mesterség részletesebb jellemzésébe belemennénk, röviden utalnunk kell még arra, hogy a XVIII. században a szegedi fazekasság hagyományos helyi formavilágát és készítményeit a bevándorló, polgáriasodé társadalom nyilván már egyszerűnek érezte, mert végrendeletekben, hagyatéki leltárakban már hamburgi, holicsi edényekkel is találkozunk. így Jankó János szenátor hagyatékában : egy pár Tehén Az árvíz magasságát mutató zománcozott cseréptábla Kovács Ignác házán húshoz való Holicsi csészék. Három Holicsi födeles csészék. 10 Holicsi kiss és nagyobb tálak. 12 Holicsi tányérok. A hamburgi néven emlegetett edények nyilván német birodalmi eredetre utalnak. 1772. Hamburgi tál, hamburgi új fazék. Ugyanitt megjelenik az ahmen porcelán is : egy bécsi porcellán Tálacska. Egyébként a főleg csehországi porcelán népünkhöz csak a múlt század utolsó évtizedeiben a helyi kereskedelem révén jut el. Tudomásunk szerint először az 1819-ben alapított Ivánkovits-féle üveg- és porcelánkereskedés árusítja a cseh és osztrák manufaktúra készítményeit, Hollóháza kőedényeit, továbbá a petróleumvilágításhoz szükséges, változatos formában készített lámpákat. A cég üveg- és porcelánfestő lányokat is alkalmazott,

11 akik a csupasz Egy-két kisebb adatunk néhai Kovács Árpád szegedi hírlapírótól származik. Nagyapja, Kovács Ignác híres vezető mesterként a Kormányos utcában működött és lakóházát a máig látható árvízi cserép emléktáblával jelölte meg. 11 Krikkay G., Szegedi fényképek. Szeged 1889, 235. 229