Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

DOHÁNYZÁS A dohány élvezetétől népünk kezdetben idegenkedett. Eleinte nyilván a törökösség hírébe keveredett, aki rágyújtott. Akik tehát először rászoktak, azok a közösségi hagyománnyal szembekerültek. A gyakori tűzveszélyek miatt a hatóságok is lehetőség szerint tilalmazták, korlátozni iparkodtak a dohányzást. Egy 1720-ból való tanácsi rendelet megparancsolja: mivel pediglen a pipások nád között és falak alatt mintegy gondtalanul dohányoznak és az illyetén rossz szokásokbul tűzbeli veszedelem és városunknak elfelejthetetlen kára félő, hogy következhetnék: azért mindenek, valakik piacon, utcákon, úgy falak alatt mindannyiszor, valamennyiszer dohányozni láttatnak és tapasztaltatnak, hat forintra büntettetnek. A dohányhoz fűződő gazdag szegedi mondavilágban valami végletesség tükröződik. Egyrészt bűnös téteménynek, lázadásnak vallja a dohányzást, másfelöl azonban fölismeri a gazdasági hasznosságát is, amikor azzal nyugtatja meg magát, hogy Isten ajándékozta az embereknek. A majdani dohánykertész-hagyomány szerint

158 az ördög találta ki a pipát, kártyát, puskát meg a kocsmát. A pipát úgy eszelte ki, hogy dohányt ültetett. Aztán ráült a dohánybálára, kötegre, csinált pipát is, és úgy várta az embereket. Aki arra ment, megkínálta dohánnyal. Ezök előtt a népek — mesélte Tombácz János

159 — nem ügön dohányoztak. A kocsmába az ördög mögtömött ëgy nagy pipát, aztán rágyújtott. Erögette a bodor füstöket; pipálgatott. A népek nem láttak még ilyesmit, mög is bámulták. Az ördög észrevötte, hogy a téteménye tetszik nekik. Hát kérdezgették is tüle, hogy mire jó ez a füstölés. Az ördög dicseködött : még pipáltok, nem kő gondolkoznotok, szórakoztok vele. Gyútsatok hát rá/ Adott is az emböröknek egy-két szívást a pipájába. Olyan is vót, aki még pipát is kapott tüle. De olyan dohányt adott, hogy az embörök nem győzték a pipát gyútogatni. No aztán ëggyik is, másik is ekezdött káromkonni. Szidták a dohányt a mestörivel együtt. Az ördög örült, hogy vannak mán hívei, me kezdenek káromkonni. Kérködött vele az Istennek is. Erre az Úr azt mondta neki, hogy inkább nevettesse mög ükét... Verbicai monda szerint az első gyilkosság kocsmában történt. Az ördög ellopta az embernek a pipáját. Akinek a pipája elveszett, agyonütötte az embertársát, mert arra gyanakodott. Pedig az ördög rejtette el a pipát. Alsóvárosi, szőregi, jázovai hagyomány szerint amíg az emberek nem pipáltak, addig bugyborékoltak, vagyis magukkal hordott vizet bögréből nádszállal a szájukban kifújtak, bugyborékot eresztettek. Ez a vízözönt, majd pedig a szivárványt jelképezi a monda szerint. A pipa viszont azt jelenti, hogy a világ ezután majd tűz által pusztul el, hiszen az emberek szájukban tüzet hordanak. Ettől fog majd a világ elpusztulni. Bővebb verbicai hagyomány szerint : amikor az emberek már nem tudnak szégyent, a gyermekek apjuknak, anyjuknak nem engedelmeskednek, hiába mondják nekik, hogy ne Világunk alakulásai. 14. Tombácz János meséi 559. 199