A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Gallé László: Magyarország zuzmócönózisai

5 = 3/4 rész felett borítja a felületet 4 = 3/4 részéig fedi a felületet 3 = 1/2 részéig fedi a felületet 2 = 1/4 részéig fedi a felületet 1 = 1/20-ad részét fedi a felületnek + = előfordul, de fedési érték nélkül. Frey (1933) ugyancsak hatos skálát javasol, bizonyos módosítással: 5=a felületnek több, mint felét fedi. 4 = a felületnek 1/2—1/4 részét fedi, 3=a felületnek 1/4—1/8 részét fedi, 2=a felületnek 1/8—1/16 részét fedi, + = a felület 1 %-át vagy ennél kisebb részét borítja. Az állandóság értékét (constantia=K) a társulást alkotó fajoknak százalékos előfordulása alapján számítjuk ki. Az erre a célra alkalmazott Braun-Blanquet-féle (1928) ötös skála a következő: V=a felvételek 81—100%-ban fordul elő (igen állandó) IV=a felvételek 61— 80%-ban fordul elő (állandó) 111=a felvételek 41— 60%-ban fordul elő (változó II = a felvételek 21—40 %-ban fordul elő (állandósága) 1 = a felvételek 1—20%-ban fordul elő (ritka). A K-érték adja meg valamely cönózishoz tartozó összes állományokban a kérdéses faj eloszlásának törvényszerűségét. A terepfelvétel alkalmával legfontosabb teendő a D (dominantia) értékek megállapítása a fentebb ismertetett fokozatok szerint. Ehhez a munkához jól használható egy papírlemezből kivágott, vagy fémszalagból készült négyzet és egy sokszorosítással előre elkészített űrlap, amely a következő adatok feljegyzésére szolgál : A táblázat sorszáma A felvételezés időpontja A felvételezett társulás aljzata A zuzmótársulás neve (célszerű az értékelés után kitölteni) A zuzmótaxonok neve Az egyes felvételek (pl. 1—20-ig) sorszáma Expozíció A borítás értékeinek bejegyzésére szolgáló rovatok A borítás összesítő középértéke (D) Állandóság (K) Egyes szerzők (pl. Klement, 1955) azt ajánlják, hogy minden egyes felvételt külön levelezőlapnyi nagyságú sorszámozott (pl. 1—20) kartonokon készítsük el, amelyeket később közös borítékban gyűjsünk össze s amelyek megfelelnek az imént ismertetett felvételi táblázat függőleges rovatainak. Ez az eljárás elkerülhetővé teszi az összecserélést s a nyers táblázatok rendezésekor lehetővé teszi a gyors és biztos szortírozást. Akár táblázatot, akár kartonlapokat használunk, a terepfelvételek alkalmával célszerű előbb a gyakrabban előforduló, szemmel láthatóan magasabb borításfokú fajok bejegyzése s csak ezeket kövessék a kevésbé gyakori, a ritka és alacsonyabb borításfokú fajok. Ez a módszer azért ajánlható, mert ilymódon egyetlen faj sem maradhat ki a felvételből. A terepen fel nem ismerhető, csak mikroszkopikusan vagy kémiai vizsgálatokkal határozható zuzmók tasakokba kerülnek s mind a tasakokon, mind a felvételi űrlapon, illetve kartonokon azonos számot kapnak, hogy meghatározás után gyorsan a nyers táblázat megfelelő helyére kerülhessenek. A felvételi űrlapon vagy kartonokon szereplő egyes felvételeket összehasonlítva kitűnik, hogy melyek a használható és melyek a selejtezendő felvételek. Egy 30—32 436