A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Gallé László: Magyarország zuzmócönózisai

taxont tartalmazó zuzmótársulásban az egyes felvételekből számított középérték 10—11. Az ettől az értéktől lényegesen eltérő fajszámú felvételek a társulás kritikus helyzetét mutatják. A túl alacsony fajszám asszociáció fragmentumokra, a túl magas, alacsony borítású fajokból álló felvétel vegetáció-komplexekre mutat. Ezeket a későbbiekben figyelmen kívül kell hagyni. A gyakorlatban jól alkalmazható a következő módszer. Minden felvételi lapon vagy számozott rovat alján feljegyezzük a felvételben szereplő fajok számát, amelyekből kiszámítjuk a középfajszámot s csak azokat a felvételeket vesszük figyelembe, amelyekben a középfajszám felénél nem kevesebb (alsó határ), illetve a másfélszeresénél nem több (felső határ) faj szerepel. Az előbbi, 10—11-es középfajszám értéket feltételező példa alapján az 5—6-nál kevesebb, illetőleg a 15—16-nál több fajt tartalmazó felvételeket figyelmen kívül hagyjuk. A nyers táblázatból az ilymódon kiemelt és értékelhető felvételek a tiszta táblázatba kerülnek. Ebben, de méginkább csak a D és К értékeket tartalmazó szintetikus listákban célszerű az egyes fajokat cönológiai funkciójuk szerint csoportosítani, külön-külön kiemelve az asszociáció-, a csoport-, a sorozat- és osztálykarakterfajokat. A tiszta táblázatban és a szintetikus listákban a karakterfajok neve előtt célszerű a már ismertetett élet- (növekedési-) formák bejegyzése is. A borításfok és az állandóság értékeinek megadásán kívül, kiegészítő adatokként még a vitalitás (V), a társulásképesség (sociabilitas = S) és a sűrűség (frequentia = F) értékei adhatók meg. A zuzmótársulásokat alkotó egyes fajok vitalitása jó tájékoztatásul szolgál ahhoz, hogy a szóbanforgó fajok valóságos alkotói-e egy társulásnak, vagy csak esetlegesen fordulnak benne elő. A vitalitás annak a megjelölésére szolgál, hogy valamely faj számára mennyire kedvezőek bizonyos cönózisokban az ott uralkodó életfeltételek. A satnya, csökkent vitalitású fajokra a rendellenes szorálképződés, a telep foltos kialakulása, a csökevényes sallangképződés, a térfogatcsökkenés, számos Cladonia-fajnál pedig a csökevényes podéciumképzés jellemző. Ezzel szemben a kedvező vitalitás nagy konkurrencia-erőben, erőteljes növekedésű, jól fruktifikáló formák kialakulásában mutatkozik meg. Az egyes fajok társulékonysága, szociabilitása az asszociáció fáciesképzésére nyújt igen jó útmutatást. A szociabilitás nagy mértékben függ a vitalitástól, amely egy fajra nézve bizonyos termőhelyen jellemző és különösen az ubiquista fajoknál tág határok között ingadozik. A sűrűség (Fr) az egyes telepek keresztmetszetben eltéréseiből adódik. Megállapítása a zuzmócönológiában kis jelentőségű. A táblázatok statisztikai értékelésére még néhány, igen jól használható mutató szolgál. Ilyen a Raunkiaer-féle (1907) biológiai spektrum, melyet akkor kapunk meg, ha egy asszociáció állományait alkotó fajokat életformáik szerint csoportosítjuk és azok relatív gyakorisági eloszlását százalékosan fejezzük ki, pl. a Caloplacetum murorum (Du Rietz) Kaiser esetében a Biol. spektrum a következő: Pl 38, Ex 33, Pa 19, End 5 és An 5% (=100%). Egyes lichenológusok szerint a társulások megjelenését igen jól tükrözi még a Tüxen-Ellenberg-féle ún. fiziognomiai spektrum, amely a megjelenési formák százalékos arányában fejezhető ki. 1. Kéregtelepüek (K) pl. Lecanora carpinea. 2. Összetett telepűek (Ö), pl. Cladonia subulata. 3. Lombtelepüek (L), pl. Parmelia sulcata. 437