A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Kozák Károly: Téglából épített körtemplomaink és centrális kápolnáink a XII–XIII. században

utak, a lovagrendek (templáriusok, johanniták) hazai tevékenysége jelentős hatással lehettek vizsgált körtemplomaink építtetőire a védőszent és az építészeti forma kiválasztásakor. A fentiek is utalnak a kérdés további vizsgálatának szükségességére.

61 ÖSSZEFOGLALÁS A hazai belsőfülkés, hatkaréjos kápolnák (Gerény, Karcsa, Kiszombor) csoportjának vizsgálatakor szembetalálkoztunk a magyarországi körtemplomok egy jelentős részénél mutatkozó megoldatlan kérdésekkel (építési idő, építészeti formák stb.). A válaszadás reményében kiszélesítettük a vizsgálandó anyagot. Elsősorban a hasonló építészeti megoldások (alapozás, párkányok, ablakformák, stb.), védőszentek (Antióchiai Szent Margit, Szent Kereszt, Szent Jakab) és a lehetséges építészeti szimbólumok figyelembevételével. A nagyobb számú emlék vizsgálata sok újabb szempontot, lehetőséget vetett fel. Az ennek nyomán kialakult vélemények jelentős különbséget mutatnak a korábban hangoztatottakkal, megállapításokkal szemben. A XII. században hazánkba betelepült szerzetesrendek új elemeket, formákat és megoldásokat hoztak templomépítészetünkbe. Ezek közül a premontreiek és a ciszserciek építészeti anyagának összegyűjtésére, az azzal kapcsolatos rendi sajátosságok felderítésére irányuló kutatás már hozott eredményeket. Balics Lajos többször idétett munkája szerint a szentföldi lovagrendek közül a johannitáknak 27, a templomosoknak pedig 8 háza volt hazánkban az Árpád-házi királyok idejében. A számok önmagukért beszélnek. A johannita házak száma meghaladja a cisztercita és megközelíti a premontrei kolostorok számát a jelzett időben hazánkban. A premontreieknek Palesztinában volt néhány kolostoruk a johanniták szomszédságában, így a két rend hazai kapcsolatával is számolhatunk.

62 A johanniták építészeti emlékeiről jóformán semmit sem tudtunk eddig. Most végzett vizsgálatunk talán az első lépésnek tekinthető a kérdés új módszerrel történő megközelítésében. A johannitákat II. Géza (1141—1161) telepítette le a II. kereszteshadjárat (1147—48) után, feltehetően az akkor hazánkon átvonuló lovagok hatására Esztergomban. Megalapította és felépítette részükre őse, Szent István király tiszteletére felszentelt kolostorukat. Ez a kolostor lett a rend magyarországi kolostorainak anyaegyháza. 1155 táján került sor a székesfehérvári monostor alapítására. Az alapító Martirius esztergomi érsek (1150—1158) volt. Ennek építkezéseit azonban már a királynő, Eufrozina fejeztette be, akit aztán ott temettek el. A királynő a johannitáknak máshol is jelentős birtokokat adott. Ezek közül az egyik legjelentősebb a szegedi, ahol kórházuk volt, s talán a királyi sószállítás és ellenőrzés munkájában is részt vehettek a hajózásban jártas, hajókat is birtokoló johanniták.

63 Első kolostoraik a ki61 E helyen nem áll módunkban —• mint már jeleztük — minden felvetődő kérdésben a részletesebb vizsgálat. Most elsősorban a középkori Magyarország téglából épült kör- és négykaréjos templomaira, s azzal kapcsolatban Antióchiai Szent Margit, Keresztelő Szent János, Szent Jakab és a Szent Kereszt titulusokra, valamint a johanniták feltételezhető építészeti tevékenységére, ill. hatásukra vonatkoztatható adatokat kíséreltük meg összegyűjteni és értékelni. 62 Bachmund N., Monasticon Praemonstratense. Straubing, 1949. — A premontreiek Eger, 1866. 105. (A premontreiek Emelrich vezetése mellett hajóra szálltak és Palesztinában több házat alapítottak. Emelrichet később, 1152-ben tyrusi püspökké választották. 1163-ban halt meg. A rend tevékenységének 1187-ben Saladin hódításai vetettek véget. Két házukat feldúlták, a szerzetesek egy részét megölték, a többiek Saint Jean d'Acréban, a johanniták székhelyén találtak menedéket. A város 1281-ben esett el.) 63 Balics L., i. m. 310—311. és Győrffy Gy., i. m. 901—902- (Tálán erre utal az a tény is, hogy a johannitáknak adományozott királynői birtokhoz rév is tartozott.)— Reiszig E., A jeruzsálemi Szent-János lovagrend Magyarországon. Budapest, 1928. SO