A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Jakab Béla: Magyarország gólyaállományának 1974. évi felmérése

adja, melynek tényezői közt szerepel az említett kedvezőbb csapadékmennyiség és a szintén említett hagyományos fészkelési lehetőségek fennállása. E kedvező körülmények több-kevesebb hiánya miatt és főleg az egyéb fészkelési lehetőségek megcsappanása következtében is a megyék többségében tovább csökkent a fészkelő gólyapárok száma, s ez a csökkenés 1958 óta országos átlagban közel 50 százalékos (VIII. sz. tábl.). Megemlítendők még a fészek nélküli, egyesével megfigyelt gólyák (40) a páronként vagy kisebb-nagyobb — akár száznál nagyobb példányszámú — csapatokban élő gólyák (851). Részben pár nélkül maradt gólyák ezek, vagy fészkelésükben, költésükben időjárástól, embertől megzavart párok, részben meddő és vedlő gólyák kisebb-nagyobb csapatai. Táplálék után járó csapataikat figyelték meg Pinkamindszent (Vas m.) mellett, Bodvarákó és Komját között (B. A. Z. m.), Devecser (Veszprém m.) környékén. Gaborjánháza (Zala m.) mellett éjszakai gyülekezőhelyüket is megfigyelték, ahol fákon 84 gólya éjjelezett. A Csongrád megyei Baks község határában szintén megfigyeltünk éjszakai pihenőre gyülekező gólyákat (15 példányt). Nagyobb részük külön-külön érkezett. A pihenésükre szolgáló facsoport környékén levedlett kéz- és karevező tollakat is találtunk. FIÓKÁK ADATAI A költőpároknak kb. 80 százalékáról kaptunk fiókaadatokat (HPm és HPo) amelyek pozitívok, illetőleg negatívok. 783 gólyapárral kapcsolatban fiókaadatot egyáltalán nem kaptunk. (HPx). Számuk alakulását (VI. sz. tábl.) két, nemzetközileg megadott mutató alapján kapjuk meg. Az egyik a kirepült fiókák számának és az őket költő párok számának hányadosa (JZm). A sikeresen költő párokra (HPm) eső fiókaátlagot adja meg. A másiknál (JZa) a kirepült fiókák számát osztjuk a sikeresen és a sikertelenül költő párok számának összegével. Első szerint az egy költőpárra eső fiókaátlag országosan 2,24, a másiknál 1,87. Amikor a feltételezhető szaporulatot, vagyis az egész populáció feltételezhető fiókaszámát (JZGa) kívánjuk megállapítani, akkor az utóbbi hányadost (JZa) használjuk, megszorozva vele a gólyapárok össz-számát. Eszerint a fiókák feltételezhető száma 7489. Az 1968. évi szaporulathoz képest ez 23,20 százalékos csökkenés. A GÓLYAPUSZTULÁS ADATAI Öreg gólyák pusztulásáról 1974-ben összesen 58 esetben (0,35%) szóltak a megfigyelések. A pusztulás okai között többnyire áramütés (villanyoszlopra épített fészkek!), továbbá kisebb számban az időjárás mostohasága, végül az ember szándékos pusztítása és a vegyszeres mérgezés (peszticidek) szerepel. Nagyobb mérvű volt azonban a fiókák pusztulása (VII, sz. tábl.). A 6572 kikelt fióka közül 530 elpusztult (8,6%). Megoszlásuk megyénként szintén változó (JZu). Legtöbb Szabolcs-Szatmár megyében: 86 fióka (16,8%), legkesesebb Nógrádban: 2 fióka (1,3%). Voltak olyan költőpárok — HPo (m) —, amelyeknek egy fiókájuk sem jutott kirepüléshez, előtte elpusztult mindegyik. Az okok közt említhetjük a viharokat amelyek a fészket is esetleg tönkretették, ledöntötték. Azután voltak hideg, esős időszakok, amelyekben a fiókák közül sok végzetesen átfázott. A legyengült, beteg fiókákat az öregek dobták ki még élve a fészekből. Nem kevés a gólyaverekedések közepette elpusztult fióka, és előfordult vegyszeres mérgezés is. 32* 499