A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Jakab Béla: Magyarország gólyaállományának 1974. évi felmérése

A jelentett sikertelen költések okai közül 35 költőpárnál — HPo( —) — a fészek­alj (tojások) pusztulása szerepelt. Sokszor váltak a tojások a gólyaverekedések áldo­zataivá. Tudunk ilyen esetben sikeres pótköltésről is (Tiszasziget, Újszentiván Csong­rád megyében). Kisebb számú oka a tojások pusztulásának a tojások zápulása. A GÓLYÁK LÉTSZÁMA A fentiekből egyértelműen kiviláglik, hogy gólyaállományunk fogyatkozása még mindig folyamatban van. A jelentések alapján a példányszámot a következő szám­adatok összege adja meg számunkra : a 4005 gólyapár (8010 példány), a 65 magányos gólya fészekben, 40 magányos gólya fészek nélkül és a kisebb-nagyobb csapatokban élő 851 gólya összesen 8966 példány. Ebből levonva az elhullott 58 öreg gólyát, a példányszám 8908-ra csökken. A fiatalok feltételezett számával (7489) pedig 16 397-re alakul a példányszáma a gólyáknak. E létszámadatokat összevetve a korábbi három felmérés adataival képet alkot­hatunk a hazai gólyaállomány közel két évtized alatt végbement alakulásáról. A gó­lyapárok számának és a párok 100 km 2-kénti sűrűségadatainak változását a VIII. táblázat szemlélteti. A szaporulat adatai a felmérések sorrendjében a következő­képpen alakulnak: 1958: 18 295, 1963: 13 866, 1968: 9756, 1974: 7489. A csökkenés a felmérések közt folyamatos és százalékosan kifejezve az előző felméréshez viszo­nyítva: 1963-ban 24,2%, 1968-ban 29,6%, 1974-ben 23,2%, 1958 és 1974 között pedig 59,2%. Nem sokkal vigasztalóbb a gólyák összpéldányszámának az alakulása sem: 1958: 33292, 1963: 25828, 1968: 18731 és 1974: 16 397, vagyis szintén csökkenő, ami az egyes felmérések közt százalékosan kifejezve: 1963-ban 22,4%., 1968-ban 27,48%., 1974-ben 12,5% és 1958—1974 között nézve 50,9%. ÖSSZEFOGLALÁS Ismételt megállapításunk, hogy a gólyák is szenvedik környezetük nagyütemű átalakulását, amivel együtt jár a fészkelő lehetőségeiknek a megcsappanása és táp ­területük fogyatkozása. A következmény pedig a szaporulatnak és az állomány pél­dányszámának a csökkenése. A szaporulat csökkenésének folyamatában alig mutatkozik lelassulás. Bizonyos megtorpanást látunk azonban az állomány példányszámának hanyatlásában: 12,5% a korábbi 22,4 és a 27,48 százalékos csökkenéssel szemben. Országosan kedvezőbb a helyzet a csapadékban gazdagabb, illetőleg a csator­nákkal tervszerűen kiépített területeken. Ezeken a területeken az élővilág is gazdagabb a fajok számában. A gólya étlapja viszont szintén nagyon gazdag a fajok számában, alsórendűektől a kisemlősökig bezárólag. Csúcsán áll ennek az élő-közösségnek s így reprezentánsa is annak. Jelenlétével jelzi a terület élővilágának gazdagságát, távol­maradásával viszont a korábban gólyalakta vidékek élővilágában beállott károso­dásra figyelmeztet. Nagyon szomorú volna az ország élővilágának a helyzete, ha közel két évtized alatt gólyaállományunk 50 százalékot meghaladó fogyatkozását csak az élővilág káro­sodására kéne visszavezetni. Van más is! A hagyományos fészkelési lehetőségek meg­fogyatkozása! A szokatlan fészektartó-aljzatok kiválasztása, különösen a villany­oszlopok nagy száma utal erre. Ugyanakkor ez a gólyánál megnyilatkozó alkalmaz­kodni tudás biztató az ember segítő beavatkozására, a mesterséges fészektartó-alj­zatok felállítására. 500

Next

/
Oldalképek
Tartalom