A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Jakab Béla: Magyarország gólyaállományának 1974. évi felmérése

letérői, helységeiből származik (hegyvidék, főváros, nagyobb ipartelepek, stb.), amelyek korábban sem voltak gólyáktól lakottak. A negatív jelentések kisebb felét, számszerint 224-et (5,54%) viszont a gólyáktól a korábbi években lakott helységek postahivatalaitól kaptuk. A felmérésben ezeknek a negatív jelentéseknek is fontos a szerepe. Ezért kértünk minden megfigyelőt, de elsősorban a postásokat, a nemleges jelentések megtételére is. A postások közreműködésének értéke nagyjelentőségű még azáltal, hogy az ország egyik-másik járásának, sőt megyének a területéről és sok helységből csak az ő jelentéseik révén nyerhettünk adatokat a gólyaállományra vonatkozólag. Pl. Zala megyéből 130 jelentést kaptunk a posta részéről, 6 jelentést az egyéni megfigyelőktől és 3 jelentést a vadászoktól (I. tábl.). A másik megfigyelőhálózattól 1927 kérdőíven, illetőleg egyéb írásbeli jelentésben kaptunk megfigyelési adatokat. A külön megjegyzések és a levélbeli bővebb beszámolók még gazdagították a jelentésanyagot. Az 1927 jelentésből 1792 (144,48%) számol be lakott gólyafészekről, 135 (3,55%) pedig negatív jelentés. Természetesen ettől a hálózattól is kaptunk jelentéseket olyan helységekből és főleg a helységek külterületeiről, ahonnan a postások nem küldtek jelentést. A két megfigyelőhálózat jelentései tehát hasznosan egészítik ki egymást. A fészkek helyének pontos jelölésével kiküszöbölhető a fészkek többszörös számbavétele, ugyanakkor ha egy fészekről netán több jelentést is kaptunk, ez kontrollra is lehetőséget adott. FÉSZKEK Az adatgyűjtők a fészkek koráról tudtak legkevésbé megbízható adatokat gyűjteni. A postások jelentéseinek legtöbbjénél pedig hiányzik is ez az adat. Némi összkép nyerése végett a rendelkezésünkre álló adatokból azért összeállítottuk a táblázatot a fészkek korszerinti megoszlásáról (III. sz. tábl.). A felmérés szempontjából annál értékesebbek a jelentések többi megfigyelési adatai. Meg kell azonban jegyezni, hogy bár 676 jelentéssel többet kaptunk, mint 1968-ban, a feszkelési adatok mégis az ország kevesebb helységéből állnak rendelkezésünkre, mint akkor. A két hálózat a 4029 jelentését az ország 1825 helységéből juttatta el hozzánk, azaz helységeink 57 százalékából. Az 1825 helységből 237 a korábbi három felmérésben nem szerepelt. Viszont 530 korábban szerepelt helységből most nem kaptunk semmiféle jelentést (IX. táblázatban ?-el jelzett helységek). Negatív jelentést kaptunk 222 helységből (II. és IX. sz. táblázat). Itt jegyezzük meg, hogy a korábbi feldolgozásokra való tekintettel a könnyebb összehasonlítás kedvéért, a IX. sz. táblázatban a helységek felsorolásánál, az annak idején érvényben volt járási beosztásokat hagytuk meg. Egy-egy helység kiugrik most is fészekszámával (ún. „gólyavárosok") : Hajdú megyében Szentpéterszeg (42), Konyár (27), Egyek (20), Nádudvar (27), Szabolcs megyében Nyírcsaholy (20), Szolnok megyében Szolnok (27), Tiszafüred (24), Tiszaigar (20), Zala megyében Miklósfa (18). A fészkek tartó aljzat szerinti megoszlása is figyelemre méltó (IV. sz. tábl.): A legtöbb fészket most is épületekre rakták a gólyák. (53,86%). Százalékos megoszlásuk viszonyítva a korábbi adatokhoz azonban arra utal, hogy a gólyák kiszorulása a tetőkről, kéményekről tovább folytatódik. Az ok főleg azzal magyarázható, hogy a nagyarányú építkezésekkel, épületek korszerűsítésével eltűnnek a fészkelésre szívesen választott nád- és szalmafedeles házak, az oldalnyílású kémények. Az épületek lebontásával, átépítésével a fészkelésben megzavart vagy a régi fészküket nem 32 A Móra F. Múzeum Évk. I. 497