A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Gallé László: Magyarország zuzmócönózisai

vagy lecsüngő telepű bokros zuzmókból állnak, pl. Usneetumok, Pseudevernietum, stb. Száraz, pusztai területeken a zuzmók gyakran a talajra települnek, mert talajközeiben előnyösebb nedvességviszonyok közé kerülnek. Homokpusztáink jellemző zuzmócönózisa a Cladonia foliacea-Cladonia magyarica szinuzium, amely gyakran 60—70 C°-os felmelegedést is elvisel, a nagy felmelegedéssel párhuzamosan víztartalmának 80—85%-át is elveszítheti. Az ökológiai tényezők igen fontos további csoportját az edafikus faktorok képezik. Ezeknek hatását erősen befolyásolják az aljzat expozíciója és dőlése. Az elmállott szilikátos kőzeteken a zuzmótársulások megtelepedése Lecidea és Rhizocarpon fajokkal kezdődik, mely utóbbi fajok csírázó spórái viszonylagosan hosszú ideig képesek megélni alga nélkül. Grániton és más kvarctartalmú szilikátos kőzeten a repedésekbe hatoló hifák nagymértékben elősegítik a biológiai mállást. Mésztartalmú kőzeten a biológiai mállásnak kisebb jelentősége van. Itt endolith zuzmófajok uralkodnak, amelyek kívülről alig ismerhetők fel. A megtelepedés itt elsősorban kéregtelepű fajokkal, különösen Verrucariákkal kezdődik. A talajlakó zuzmó társulásoknál is elég jelentős a szubsztrátum hatása, bár az aljzathoz való kötődés itt igen laza. Ennek ellenére a talajlakó zuzmók is jó talajjelző növények. A steril homokon és a savanyú talajokon a zuzmók nem azért jelennek meg, mintha valamilyen ökológiai kötődés állna fenn a talajjal szemben, hanem inkább azért, mert ezeken a talajokon más növények nem igen tudnak megélni s a zuzmók konkurrencia-harca itt sokkal jobban érvényesül. Az edafikus hatás legkevésbé az epiíiton társulásoknál jelentkezik. Itt különösen a kéreg fizikai sajátságai azok, amelyek bizonyos szelekciót jelentenek a kéregre került spórák csírázása számára. A Physcietum ascendentis és változatai a puha kérgű fákat kedvelik. A sima és keményebb kérgű fákat a Lecanorion subfuscae és a Graphidion scriptae sorozatba tartozó társulások keresik fel. A repedezett és puha kérgű törzseken a Parmelietum acetabulae, a keményebbeken, pl. tölgyfákon a Parmelia caperata szinuzium jelenik meg. A kéreglakó társulások igen jó útmutatást nyújtanak a környező terület talajviszonyaira. A fatörzsek a szél deflációs hatása következtében a rákerült talajrészecskékkel impregnálódnak, kémizmusuk megváltozik és ennek következtében azonos fafajok törzsein nem a várható, hanem egészen más zuzmócönózisok jelenhetnek meg. A zuzmók e tekintetben is jelző növények, jó tájékoztatást nyújtanak a nem egyszer nehezen megítélhető edafikus viszonyokra, a hidrogénionkoncentrációra s egyéb mikroklimatikus tényezőkre. A zuzmótársulások kialakulására komoly hatást gyakorol az ember légszennyező tevékenysége is. A zuzmók a füstnek és egyéb vegyi anyagoknak a levegőbe juttatása következtében a nagyvárosokból csaknem teljesen kiszorulnak (zuzmósivatag). A következetlen erdőgazdálkodás, a rövid vágási és felújítási idő alkalmazása is együtt jár a zuzmóvegetáció nagymértékű elszegényedésével. Az idősebb gyümölcsfák törzsétől a kaparás és a vegyszeres védekezés tartja távol a zuzmótelepeket és akadályozza meg zuzmótársulások kialakulását. Igen jó összehasonlítás kínálkozik a nagyvárosban és a tisztább levegőjű falvakban épített, cseréppel vagy fedőpalával borított háztetők zuzmóvegetációja között is. Még a kedvezőtlenebb makroklimatikus viszonyok között települt alföldi falvak öregebb házainak cseréptetején is gyakran található optimális állapotban a Caloplacetum murorum asszociáció tenyérnyi Squamaria albomarginata, jól fejlett Physcia teretiuscula, Ph. caesia, Ph. vainioi telepekkel, addig a nagyváros házairól lekerült 441