A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Gallé László: Magyarország zuzmócönózisai

Sokkal nehezebb azonban a fatörzslakó (epifiton) bevonattársulások helyes megítélése. Magános törzsek, zárt erdőállományt nem alkotó fák bevonattársulásai esetében a döntés könnyű: a szóbanforgó társulás nem szerves tartozéka az erdőnek, a fitocönózis nem függ az erdőtől, mint magasabb növénytársulástól, jellemző' florisztikai összetétellel, önálló fiziognómiával rendelkezik, tehát asszociációként fogható fel. Ilyen epifiton cönózisok a Physcietum ascendentis Ochsner, a Parmelietum furfuraceae (Hilitz.) Ochsner, stb. Ha azonban a cönózisban több olyan faj is szerepel, amelyeknek az erdőtől való függése kétségtelen, tehát a társulás nem önálló, hanem az erdőnek szerves tartozéka, teljes kifejlődésében csak erdőt alkotó fák törzsén jelenik meg, nem tekinthető asszociációnak, hanem az asszociációnál alacsonyabb értékű társulásnak, szinuziumnak, pl. Parmelia caperata synus. A különböző szerzők felfogása azonban e tekintetben sem egységes. Lippmaa (1935) szerint ezek a szintközösségek, az ún. „egyszintű fitocönózisok" a vegetácói egységei s közéjük tartoznak a vertikális szintek (fatörzsek) társulásai, illetőleg komplexei is. Szerinte a cönológiai rendszerbe az epifiton növények által alkotott társulásokat is be kell sorolni. Lippmaa felfogása azonban, amely szerint a fatörzsszintet részben a gyepszintben, részben a cserjeszintben kell tárgyalni zavartkeltő, mert nem könnyű annak az eldöntése, hogy egy fatörzs milyen magasságig tartozik a gyepszintbe, illetve a cserjeszinbe. Helyesebb Gams (1918) általánosan elterjedt elnevezését megtartani annak a hangsúlyozásával, hogy a szinttársulásokat (szinuziumokat) az asszociációkkal szemben az önállóság hiánya jellemzi. A szinuziumok elnevezése egyébként az abszolút domináns vagy a két legnagyobb dominancia értéket mutató fajról történhet, pl. Cladonia foliacea-Cladonia magyarica synusium Különböző fatörzstípusok [Felföldy, (1941 ) nyomán] — flj=x3rophil, é^hygrophil, c) = mesophil, í/j = hygrosciophil, e ) = sciophil Verschiedenartige Baumstammtypen (nach Felföldy) AZ ÉLETFORMÁK A növényeknek azokat a tulajdonságait, amelyek bizonyos életfeltételek között előnyös élettani sajátságokkal párosulva az alkalmazkodás folyamatának eredményei, -életformáknak nevezzük. A környezet komplex hatásai, amelyek meghatározott termőhelyen uralkodnak, a többi növényekhez hasonlóan a zuzmókat is alakítják s belső felépítésük alapján bizonyos növekedési formákat (Mattick, 1951) hoznak rajtuk létre. Megfigyelték, hogy a környezeti hatások filogenetikailag különböző zuzmótípusokat alaktanilag egymáshoz hasonlókká képesek formálni. 432