A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Gallé László: Magyarország zuzmócönózisai

Az élet- (növekedési-) formákban a zuzmóvegetáció és a környezet közötti harmónia jut kifejezésre, a fokozatos alkalmazkodás, az önszabályozó képesség és a szupraindividuális organizáció következménye. Ezek a formák ugyanannál a fajnál a termőhely viszonyai szerint változhatnak. így például pikkelyes-, vagy sallangozott telepű fajok — telep nélküli alakjukban —- a valódi kéregtelepűekhez hasonlíthatnak. Ez a körülmény azt eredményezi, hogy bizonyos társulásokban meghatározott életforma kerülhet túlsúlyra, de korántsem jelenti azt, hogy az asszociációt egyetlen életformához tartozó fajok építik fel. Bizonyos fajok ui. könnyebben, mások nehezebben alkalmazkodnak az élettérben uralkodó környezeti viszonyokhoz s megőrzik eredeti habitusukat. Gyakran észlelhető, hogy ugyanazért az élettérért több életformához tartozó faj harcol. Általában elfogadható, hogy sima felületű sziklákon, sima kérgű fákon elsősorban kéregtelepű zuzmók, a repedezett, rücskös kérgű fatörzseken lombos-zuzmó ajok települnek meg. Ezek a formák Hilitzer (1925) értelmezésében inkább szubsztratoidok, az aljzattól függők a bokros zuzmók életformáival szemben, amelyek inkább a klimatikus tényezőktől függenek (klimatoidok). Az egyes társulásokban előforduló különböző életformák jó következtetési lehetőséget nyújtanak a termőhely mikroklímájára. A mezőcskézett telepű kéregzuzmók s a köldökkel tapadó, merev telepű lombos zuzmók száraz mikroklímára utalnak, éppúgy, mint a pusztákon élő merev és törékeny telepű vándorzuzmók. A tömegesen megjelenő lombos zuzmók nagyobb csapadékmennyiségre, a lecsüngő telepű gallyas zuzmók gyakori ködképződésre utalnak. A nagylevelű, nagy felülető talajlakó lombos zuzmók olyan életteret jeleznek, ahol a csapadékvíz gyorsan lefolyik s a lecsorgó vizet, nagy higroszkopicitásuknál fogva, nagy mennyiségben veszik fel. A száras növények életforma-rendszere jól ismert, a zuzmók számára azonban egységes életforma-rendszert még nem dolgoztak ki. Frey (1923), Ochsner (1926), Vareschi (1931), Klement (1955) összeállításai alapján magam a következő életformamegjelöléseket használom : 1. Kéregtelepű zuzmóknál End = Endolitikus, illetőleg endofloedikus fajok, pl. Verrucaria, Arthonia. Ex — Exolitikus, illetve epifloedikus fajok, pl. Caloplaca, Lecanora. Sk = Szoreumatikus kérgű, felbomlott, szemcsés-poros telepű fajok, pl. Pertusaria, Phlyctis, Lepraria. Ba = Baeomyces alakú zuzmók, pl. Baeomyces, Pycnothelia. 2. Lombos zuzmóknál Pl = Placodium típusúak. Sallangozott szélű, kéregtelepű zuzmók, pl. Squamaria, Gasparrinia. Um = Umbilicaria alakúak. Centrális köldökkel tapadó anemofil lombos zuzmók, pl. Dermatocarpon, Lasallia. An = Anaptychia alakúak. Az aljzaton lazán fekvő, a lombos és bokros zuzmók között átmenetet képező fajok, pl. Anaptychia, Physcia ascendens. Pa = Parmelia alakúak. Hifák, vagy rihzinák által tapadó, leveles telepű lombos zuzmók, pl. Parmelia, Physcia stellaris, Xanthoria. Pe = Peltigera alakúak. Nagytelepű, rendesen felegyenesedő telepszélű, gyors növekedésű, talajlakó fajok, pl. Lobaria, Peltigera, Nephroma, Sticta. 28 A Móra F. Múzeum Évk. I. 433