A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Hegyi András: Világválság után, világháború előtt

legelsők között volt a tuberkulózis és a csecsemőhalálozás szomorú rangsorában. A tanyai lakosság tekintélyes része trachomával volt fertőzött. Bár a klinika építések fontos lépést jelentettek az egészségügyi fejlesztésben, ez kevés volt. De még ezzel sem tartott lépést a lakosság nagy részének szociális ellátottsága. A válság elmélyülésével, a nyomor fokozódásával nőtt a proletariátus és a szegényparasztság elégedetlensége is. A város vezetői féltek a tömegek forradalmi hangulatától, szerették volna valahogyan levezetni az elégedetlenséget. Ez volt a mozgatórugója ún. ínségenyhítő tevékenységüknek. így született meg a népkonyha, az ínségmunka, a különböző jótékonysági akciók, amelyek alig tették elviselhetőbbé a nyomorúságot, viszont megalázóak voltak, és a szociális demagógia malmára hajtották a vizet. A parasztságnak már ismertetett tagozódása, alapjában meghatározta világnézeti felfogását, eszmei-politikai orientációját. A nagyobb számú agrárproletariátus hiánya azt is jelentette, hogy a szegedi parasztság nem volt igazán forradalmi szellemű társadalmi erő, s főként ezzel magyarázható, hogy a munkásmozgalom befolyása nem volt jelentős a paraszti tömegekre. A gazdagparasztság viszonylagos gyengesége viszont egyik oka annak, hogy nagyszabású kisgazdapárti szervezkedés sem volt ebben az időben a parasztság között. A kistulajdonosi szemlélet volt a jellemző csaknem az egész szegedi parasztságra. Emellett az is mérséklőleg hatott, hogy a város időnként „megértő földesúrnak" bizonyult. A parasztság tömegeit a válság súlyos helyzetbe sodorta, nagy volt a munkanélküliség az agrárlakosság körében is. Az évtized derekára némi javulás következett be. III. Ami a politikai viszonyokat illeti, a Gömbös-kormányok időszakában három párt emelkedett ki a többi közül, a Nemzeti Egység Pártja, a Rassay Párt és a Szociáldemokrata Párt. A NEP, amely az Egységes Párt nyomába lépett, 1933-ban bontott zászlót. A városban és a tanyákon egyaránt erőteljes szervezőmunka folyt. A korábban enervált, szervezetlen kormánypárt helyett Szegeden a Gömbös-korszak végére létrejött egy viszonylag jól működő, a korábbinál nagyobb befolyással rendelkező, bizonyos poli-? tikai hatalmat összpontosító pártszervezet. A NEP Szeged akkori politikai életé1 nek vezető ereje volt. Befolyása a várospolitikára továbbá az országos politikával kapcsolatos szegedi álláspontok kialakítására döntőnek bizonyult. A NEP-nek többsége volt a törvényhatósági bizottságban csakúgy, mint a kisgyűlésben. E fórumokon mindössze az lehetett kétséges, hogy a NEP melyik frakciójának az álláspontja győzedelmeskedik. A kormánypárt szinte teljes mértékben beépült az államapparátusba, így nemcsak közvetett, hanem direkt hatalmi tényezőként működött. A finánctőke egyes képviselőinek, a közép- és kispolgárság egy részének, valamint a liberális értelmiségnek a pártja volt a Rassay Károly vezette Nemzeti Szabadelvű Párt, amely Szegeden is a kormány ellenzékeként lépett fel. A liberális párt Szegeden két elég világosan elhatárolható csoportra bomlott. A párt jobbszárnyának ellenzékisége nagyon látszólagos volt és jórészt csak szavakban nyilvánult meg. A párt másik szárnya, amelyről már korábban szólottunk, a liberális értelmiség soraiból került ki. Ezt az őszintén haladó, főként publicistákból álló tábort a polgári demokratikus átalakulás vágya fűtötte és elveiket igyekeztek megvalósítani. A párt — bármilyen különös is — jelentős paraszti bázissal is rendelkezett. A politikai szükség arra vitte Rassayékat, hogy Szegeden a parasztság körében próbálják meg bázisú423