A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Hegyi András: Világválság után, világháború előtt

zat kis üzletek sokaságát jelentette ekkor, csak néhány nagyobb kereskedelmi válla­lat működött. Szeged hitelélete igen fontos szerepet játszott Dél-Magyarországon. Ezt főként tőkeerős bankjainak köszönhette, amelyek közül a legnagyobbak a Szeged-Csong­rádi Takarékpénztár, a Szegedi Kereskedelmi- és Iparbank valamint a Kézműves Bank voltak. A szegedi pénz- és hitelintézetek igazodtak a gazdasági élet szerkezeté­hez. Ebből az következett, hogy a gazdasági válság a szegedi bankokat, takarékpénz­tárakat nagyjában olyan mértékben sújtotta, amilyen mértékben a nekik megfelelő gazdasági ágazatokat, illetve társadalmi rétegeket. Hasonló módon ment végbe a krízisből való kilábalás is. II. Az egyenlőtlenül fejlődött gazdasági alapon eltorzult társadalmi szerkezet nyugodott. A munkásosztály és a parasztság nagy tömegeit a tőkések, hivatalnokok, papok, katonatisztek, értelmiségiek kis csoportja elnyomta, gazdaságilag kizsákmá­nyolta, politikailag jogfosztottá tette. A burzsoázia Szegeden sem volt homogén társadalmi réteg, a finánctőkének, a közép- és kispolgárságnak egyaránt voltak képviselői és osztagai, sőt ez utóbbinak jelentékeny tömegei. A városban csak kisszámú financtőkést találunk, de kis számuk nem jelentette azt, hogy politikai befolyásuk is csekély lett volna, bár viszonylagos gyengeségük miatt szövetségre kellett lépniök más rétegekkel és csoportokkal, mint pl. a klérussal, a hivatalnoki felső réteggel stb. A finánctőkét a gazdasági válság pró­bára tette, de helyzeíét nem rendííetíe meg, a harmincas évek közepére még inkább megerősítette pozícióit Szegeden is. A középpolgárság befolyása is számottevő volt a politikai élet alakulására. A nagytőkésekkel együtt ott ültek a nagyobb üzemek és bankok igazgatóságaiban. A középpolgárság politikai szempontból meglehetősen heterogén volt. Nagyobb ré­szük egyáltalán nem vett részt a politikai életben, vagy ha igen, csakis a kormánypárt oldalán. Kisebb részük a liberális párt jobbszárnyát erősítette, és csak néhány ment el közülük szociáldemokratákkal való együttműködésig. A szegedi uralkodó körök nagyon jelentős alkotóeleme volt továbbá a kormány­politikát többé-kevésbé feltétel nélkül kiszolgáló hivatalnoki felső réteg is. A hiva­talnoki kar tagjai, még ha több jó szakember és tisztességes polgár akadt is közöttük, karriervágyból, pozícióféltésből, reakciós meggyőződésből a leghűségesebb szekér­tolói voltak az ellenforradalmi rendszernek. Nagy befolyása volt a város politikai életének irányításában a katolikus klérus­nak is. Az ellenforradalmi kormányok a katolikus egyháznak nagyon fontos szere­pet szántak az uralkodó osztályok hierarchiájában, az ellenforradalmi rendszer erősí­tésében, a tömegek közötti ideológiai nevelő munka végzésében. Főleg ezért is jutott különleges szerep a papi felső rétegnek a várospolitika alakításában. A klerikális szellem, áthatotta a társadalmi élet mellett a művelődés- és oktatásügyet is, szinte mindent, ami kapcsolatban volt az emberek életével. Különösen a Gömbös-kormányok időszakában kapott szerepet a város vezeté­sében a szélsőjobboldali katonatiszti csoport. Szólnunk kell az értelmiségi elitről, a közép- és felsőfokú oktatási intézmények tanárairól, az ügyvédi karról és az orvosokról. Az egyik rész konzervatív életfelfo­gásával, reakciós gondolkodásmódjával tűnt ki ekkor. Az értelmiség másik része viszont inkább liberális érzelmű volt. A jobboldali liberálisok ellenzékisége azonban látszólagos volt. Csak egy szűk polgári réteg az uralkodó körök iránt mindenkor 421

Next

/
Oldalképek
Tartalom