A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Hegyi András: Világválság után, világháború előtt

saját földbirtoka, 64 082 hold. A város e földterület legnagyobb részét bérbeadta és bérleti díjat szedett érte a parasztoktól. A bérlőparasztok nagy része kis földterületen gazdálkodott, alacsony termelési, technikai színvonalon művelte földjét és nehéz közülmények között élt. A város erő­teljesen kizsákmányolta a bérlőit. Ugyanakkor főként politikai megfontolásból reáli­san felmérve a parasztság kizsákmányolhatóságának határait, bizonyos engedménye­ket is tett. Ezek a könnyítések a szegedi agrárnépességet viszonylagosan kedvezőbb helyzetbe helyzetbe juttatták, mint amilyenekben pl. a magánföldesurak birtokain ^ltek. Másfelől ez a rendszer a parasztság egy részét elég szilárd földhasználathoz iuttatta. Szeged mezőgazdaságának jellemzői közé tartozott az alacsony technikai szín­vonal is. A modern technika legújabb-, vagy már nem is legújabb vívmányait jelentő motoros erőgépek aránya elenyésző volt a hagyományos emberi és állati erővel mű­ködtetett mezőgazdasági eszközökhöz képest. A termelés fő szerszámai a gazdaságok zömében továbbra is az eke, borona, kapa maradtak, de még ezek mindegyikét sem tudta mindenki beszerezni. A fő mezőgazdasági termények a búza, rozs, árpa, zab, kukorica, burgonya, cukorrépa, takarmányrépa, lóhere és a lucerna voltak. A terméshozamok, bár a leg­több termény vonatkozásában az országos átlagnál valamivel magasabb szintet értek el, közepesnek mondhatók. A gyümölcstermesztés éppen ez idő tájt kezdett fontos gazdasági ággá nőni. A város gazdaságában különleges jelentőséget vívott ki magának a paprikater­mesztés. A tárgyalt periódusban a paprikatermés általában átlagon felüli volt, azon­ban súlyos értékesítési gondokkal kellett megküzdeni. A kormány ezen a helyzeten monopólium, alakításával próbált segíteni, de a terv megbukott a termelők, kikészí­tők elemi erejű tiltakozásán. Az értékesítési feltételek 1936-ban javultak meg, ugyan­is a spanyol polgárháború miatt a magyar paprika versenytárs nélküli ura lett az Egyesült Államok piacának, de betört Latin-Amerika piacaira is. A kedvezőbb hely­zetet kihasználva a kormány ekkor önkényesen bevezette a monopóliumot, amely természetesen nem a termelők javára működött. A növénytermesztés túlsúlya mellett a mezőgazdaságnak nem lebecsülhető ága volt Szegeden az állattenyésztés. A szarvasmarha, ló, sertés- és juhtenyésztés mellett főként a baromfitenyésztést űzték a szegedi gazdák. Nagy várakozás előzte meg 1933-ban a Gömbös által megígért gazdavédelmi rendeletet, amely egyrészt csökkentette az eladósodott birtokosok kamatteiheií, másrészt folyó kötelezettségeinek feltételezése mellett haladékot adott régebbi köz­és magántartozásaik rendezésére. A moratórium azonban Szegeden csupán 1250 — többségükben 10 holdasnál nagyobb — gazdára vonatkozott, tehát csak szűk paraszti réteg számára biztosított menedéket a hitelezők elől. A mezőgazdasági termelés áttekintése mutatja, hogy az alacsony agrotechnikai színvonalon álló törpe- és kisgazdaságokat a gazdasági válság katasztrofális hely­zetbe juttatta. A válságból való kilábalás igen lassan ment végbe és teljesen nem is sikerült, bár az értékesítési feltételek javulása a harmincas évek közepéig némileg kedvezőbb helyzetet teremtett. Nem. lebecsülhető tényező, hogy az eléggé elmara­dott mezőgazdasági termelés nagyon ki volt szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek. Szeged jelentékeny mezőgazdasága és ipara révén fontos kereskedelmi központ volt az ellenforradalmi korszakban is. Legjelentősebbnek a terménykereskedelem bizonyult, különösen élénk volt a gabona-, paprika-, gyümölcs-, élőállat-, állati ter­mék-, baromfi és lisztkereskedelem.. A kereskedelem agrárszínezete abból következett, hogy a város gazdaságában a mezőgazdaság dominált. A szegedi kereskedelmi háló­420

Next

/
Oldalképek
Tartalom