A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Hegyi András: Világválság után, világháború előtt

A Mara Ferenc Múzeum Évkönyve 1976-'/7/1 VILÁGVÁLSÁG UTÁN, VILÁGHÁBORÚ ELŐTT SZEGED TÖRTÉNETÉNEK FŐBB VONÁSAI AZ 1930-AS ÉVEKBEN HEGYI ANDRÁS (Szeged, JA TE, Történeti Intézet) I. Szeged ipara túlnyomórészt kis- és kézműipari jellegű, bár a modern gyáripar jelentékeny elemei is megtalálhatók voltak. A gyáriparban a könnyűipar játszotta a vezető szerepet, Csupán az élelmiszeripar a város ipari termelésének 40%-át tette ki. Az iparágon belül a húsfeldolgozó- és malomiparok, valamint a dohányfeldolgozás a legfontosabbak. Elsőrendű könnyűipari ág volt a textilipar, benne a kender- és lenfeldolgozás is. Az említett iparágakrál kisebb mértékben részesedett a termelés volumenéből a bőr- és sörteipar, a faipar és a nyomdaipar. A nehézipar jelentősége eltörpült a könnyűiparé mögött. Az 1929—33-as gazdasági válság súlyos megpróbáltatások elé állította az egész magyar gyáripart; hatása Szeged gazdasági életére egyenesen katasztrofális volt. Ez jórészt abból következett, hogy a város agráripari jellegű gazdaságában az elavult kis- és kézműipar még mindig igen jelentős szerepet játszott. A válság pedig sokkal jobban sújtotta a mezőgazdaságot és a kisipart, mint a gyáripart, amely, bár szintén alaposan megsínylette a válságot, inkább át tudta azt vészelni. A krízis idején a korszerű, nagy gyárak közül csak nagyon kevés szűnt meg Szegeden, többségük nemcsak fennmaradt, hanem a válság után helyzetét is meg tudta szilárdítani. Viszont egész sor kisüzem, műhely volt kénytelen becsukni, nem bírva el a rendkívüli megterhelést. A válságot Szegeden is legfőképpen a dolgozó tömegek sínylették meg. Nőtt a munkanélküliség, a dolgozók munkabérét csökkentették. Ehhez járultak a munkásosztály egyébként is súlyos életkörülményei, a drágaság, a vizes lakások, a tűrhetetlen közegészségügyi állapotok. A szegedi gyáriparban 1933-ban és 1934-ben némi javulás mutatkozott, az üzembeszüntetések és üzemcsökkentések folyamata megállt és egyes vállalatoknál már kismértékű fejlődés is tapasztalható volt. Ez a vontatott üzletjavulás 1935-ben tovább tartott, ebben az esztendőben már számottevően emelkedett a gyáripari termelés volumene is. A gazdasági fellendülés jelei a gyáriparban 1936-ban már egészen világosan kivehetők voltak, bár a fejlődés nem volt sem a gazdasági ágazatok között, sem pedig az ütemet tekintve egyenletes. A tárgyalt időszakban a város gazdaságában talán az iparnál is nagyobb súllyal szerepelt a mezőgazdaság. Szegeden nem. volt valódi nagybirtok, a földbirtokmegoszlásban mégis számottevő aránytalanságok álltak fenn. Az összes önálló gazdaság közel fele a megművelt földterület alig másfél százalékát foglalta el. A szegényparasztság nagy tömegei néhány ezer négyszögletes kisbérleteken illetve magángazdaságokban voltak kénytelenek dolgozni. Az öt-tíz holdas középparasztok száma is igen jelentékeny és jelentős csoportot képviselt a gazdagparasztság is. A szegedi agrárviszonyok fontos sajátossága ebben az időben a bérleti rendszer. A két világháború között a magyar városok közül Szeged városnak volt a legnagyobb 27* 419