A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Balázs György: Földmunkások, kubikusok helyzete és mozgalmai Csongrádban (1925–1929)

Bakos és a köréje csoportosuló szűk rétegű kubikosok ezen állásfoglalásának elfogadása nagy veszélyt jelentett volna az agrárszocialista mozgalomra. A kubikmunkát nem lehetett az iparhoz kötni annak ellenére sem, hogy azzal kapcsolatban állt. Ez a foglalkozás még több szállal kötődött a mezőgazdasághoz, mint az iparhoz és nem is kívánt olyan szakmai tudást, mint az ipari szakmák. A kubikosok, akik a parasztság soraiból szakadtak ki, igen sok szállal kötődtek érzelmileg is, főleg a szegényparasztokhoz, a nincstelen mezőgazdasági munkásokhoz. Sorsuk egy volt, összefonódott, egymásra voltak utalva. A „virtigli" kubikos is, ha nem volt munkája, akkor mint mezőgazdasági munkás kereste meg a kenyerét. Tehát a munkanélküli kubikosok a mezőgazdaság felé áramlottak. Ha a kubikosság egésze elfogadta volna azt az elvet, hogy a kubikolás és a mezőgazdasági munka közé húzzanak egy védgátat a kubikosság soraiba való beáramlás veszélye miatt, az esetben a munkanélkülivé vált kubikosoknak sem lehetett volna erkölcsi alapjuk a mezőgazdasági munkában elhelyezkedni, ez viszont gazdasági hátrányt jelentett volna mind a kubikosokra, mind a mezőgazdasági munkásokra nézve. Ennek az elvnek az elfogadása politikai szempontból jelentette volna a legnagyobb veszélyt, mert ez teljesen megbontotta volna az agrárproletárok egységét, ami azt jelentette volna, hogy nem képesek jogaikért egyöntetűen, szervezetten fellépni a rendszer uraival szemben. A szentesi kongresszus után néhány nappal ugyancsak Bakos Bálint és a csongrádi Oláh Mihály a Földmunkások Vállalkozó Szövetkezetei nevében táviratot intéztek Lord Rothermerehez, melyben feltárták az angol politikusnak a magyar kubikosság nyomorúságos nehéz helyzetét. ,,

С sonka-Magyarországon jóval több a földmunkás, mint a kereseti lehetőség. A trianoni békeszerződés nemcsak Magyarország ezeréves területeit szakította el; gazdasgi, földes vízrajzi egységét bontotta meg, hanem a Csonka-Magyarország szivében lakó földmunkásnépet is megfosztotta azoktól a kereseti lehetőségektől, amelyek országunknak kegyetlen és igazságtalan megcsonkítása előtt nyitva állottak. A földmunkások százezrei munka nélkül tengődnek ,sok gyermekkel megáldott családjuk a legnagyobb nélkülözések között él, s a jobb sorsra érdemes magyar földmunkásnép pusztulásnak indult"" Arra kérték Rothermeret, hogy járjon közbe a régi nagy Magyarország területének visszaállításáért, s ezzel a háború előtti régi kereseti lehetőségek biztosítását vélték megtalálni.

84 A március 24-én küldött táviratra Rothermere, akitől Bakos és társai oly sokat vártak, mint a trianoni békeszerződés elítélőjétől, reményt nem keltő, semmitmondó távirattal ekként válaszolt: „A világ sok részében találkoztam ezekkel a magyai munkásokkal. S mindig úgy találtam, hogy munkájukban való kitartásukért és élelmességükért a legnagyobb megbecsülénsek örvendenek. Nagy szerencsétlenség lenne az egész világra, ha a derék embereknek ez a néprétege hazájuk a Trianoni Békeszerződés által való kegyetlen megcsonkítása következtében megsemmisülne. Magyarországra nézve a legnagyobb csapást jelentené."

85 Bakossal és Oláhhal egyetértők úgy vélték, hogyha ilyen hangadó politikus szívén viseli sorsukat, tud majd nyomasztó helyzetükön segíteni. Azzal nem számoltak, hogy a nagyhatalmaknak nem állt érdekében az ország háború előtti határainak a visszaállítása, s az ilyen módszerrel semmi esetre sem érhetnek el eredményt. Az igazsághoz tartozik, hogy a földmunkások, kubikosok nyomorának igazi oka nem csupán az ország megcsonkításában, hanem a fennálló társadalmi rendszerben rejlett, a mérhetetlen kizsákmányolásban. Főleg ez volt az az ok, ami a mezőgazdasági és kubikmunkások helyzetét oly nehézzé tette a kapitalizmus átmeneti fellendülésének éveiben. 84 CsMLSzF SzFVSzI 39/1928. sz. 85 Uo. 416