A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Balázs György: Földmunkások, kubikusok helyzete és mozgalmai Csongrádban (1925–1929)

világháború között a bandák nagy csoportokká duzzadtak, 30—40—100—200 ember is dolgozott együtt, de ezeken belül is kialakultak a kisebb létszámú alcsoportok, és ennek megfelelően a csoportvezetőknek helyettesei is voltak, de ezek a nagy csoportok nem váltak be, ezért vissza kellett térni a 8—10—12—16 fős bandákhoz. A kubikos bandákba csak kipróbált embereket vettek be. Minden egyes kérdésről az egész tagság döntött, ők választották a bandagazdákat is. A kubikosoknál a bandagazda csak amolyan adminisztratív titkáruk, a csoporton belül ugyanazt a munkát kell végeznie, és ezért ugyanannyi bér járt neki mint a többinek. A kubikosok nem tűrték volna maguk között a kiváltságosokat. ... A kubikos banda ha úgy tetszik harci szövetség is volt.

75 Szervezettségükre az elmondottak alapján a demokratikus centralizmus a jellemző, a vezetők is, akiknek kiváltságuk nem volt, választás útján kerülhettek a kubikos bandák élére. A harcok során a kubikosokat ez a szervezettség egyöntetűség tette arra képessé, hogy oly sek esetben eredményesen tudták védeni, érdekeiket kizsákmányolóikkal szemben. A kubikosok döntő többsége amint azt a fentiek is mutatják szervezett munkások voltak, már az 1860-as 70-es években szinte második otthonukká vált a kör (párt- vagy szakszervezeti helyiség), amelyet saját költségükön rendeztek be. A legtöbb kubikos szabad idejét itt töltötte. „A párt- és a különféle tömegszervezetek elsőrendű célja a politikai harc és az érdekvédelem volt; innen indultak ki a sztrájkok, tüntetések, demonstrációk, gyűlések ... a munkások minden ügyes-bajos dolgukban (szerződéskötés, szociális problémák, hivatalos ügyek és hasonlóak) saját szervezeteikhez fordultak segítségért, nem voltak magukra hagyatva." A kubikosok többsége megszokta a közéleti szereplést, a nyílt vitákat, bátor kiállást. „Elsajátította az alapvető politikai, közéleti, műveltségbeli fogalmakat; megtanulta és jól megértette az irodalmi és köznyelvet is, bár egymás között mindvégig saját nyelvjárásukban beszéltek." Tucatjával voltak közöttük szónokok, hírmagyarázók, egyesek pedig a helyi vagy országos lapokban is kisebb közléseket és tárcákat írtak. A legtöbb vidéki földmunkásszervezet sikerrel nevelte tömegeit, sok politikai akciót és érdekvédelmi harcot vezetett, dacolt a hatóságok üldözésével. A kubikosoknak a megszokott keretből való állandó kiszakadása a világlátottság lassan megérlelte a maga gyümölcsét. A politikai mozgalmakba való bekapcsolódásuk gyökeresen megváltoztatta világnézetüket most már társadalmilag, politikailag és kulturális szempontból is a parasztságtól eltérően külön utakon jártak. A baloldali tömegszervezetek ugyanis a politikai-agitatív munka mellett a kulturális képzésre is nagy gondot fordítottak. Sajtótermékeinek mindig nagy olvasó táboruk volt. „NÉPSZAVÁT és egyéb baloldali lapokat nemcsak otthon olvasták, hanem még távoli munkára is megrendelték. Emellett megvásárolták még az olcsó, népszerű kis füzetkéket, röplapokat is és kézről-kézre adták. Ezek általában időszerű kérdésekről íródtak, leleplezték az uralkodó osztály s a papság bűneit, vagy természettudományi ismereteket közöltek."

76 A baloldali tömegszervezetek, földmunkásszervezetek tagjaik filléreiből könyvtárakat alapítottak, ahol külföldi és magyar klasszikusok (Arany, Jókai, Petőfi, Zola, Anatole France, Victor Hugó stb.) művei is megvoltak. A könyvtárak állományának nagyobb része azonban ismeretterjesztő — gazdasági, társadalmi, politikai tárgyú könyvekből állott. (Marx—Engels, Lenin, Bebel, Bücher, Jászai, Táncsics, ezenkívül más külföldi és belföldi politikusok alkotásai.) Minden üldözés ellenére állandóan 75 Katona L, A magyar kubikosok élete. Bp. 1957. Hazafias Népfront 60—62. 76 Uo. 79., 89. 413