A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Balázs György: Földmunkások, kubikusok helyzete és mozgalmai Csongrádban (1925–1929)

kormánybiztos 1926. március 29-én azzal a kéréssel fordult dr. Csergő Károly alispánhoz, hogy a Szentes környékén elterülő uradalmak mezőgazdasági és földmunkások alkalmazására vegyék igénybe a szentesi földmunkásszövetkezet közvetítését, és a megye területén a munkanélküliségre való tekintettel ne alkalmazzanak idegen munkaerőket. Steuer tájékoztatta az alispánt, hogy a földmunkásszövetkezet kívánságait és a Csongrád megyei kubikosok munkanélküliségére vonatkozó panaszaikat a földművelésügyi miniszter elé szándékoznak terjeszteni.

15 Steuer intézkedései arra vallanak, hogy a földmunkásszövetkezet ügye számára igyekezett megnyerni a helyi hatóságok vezetőit, azok támogatását, a kormánynál pedig a megye kubikosai helyzetének feltárásával próbálkozott számukra munkaalkalmak megteremtését kieszközölni. A kubikosok megélhetéshez juttatása égető feladattá vált, mert helyzetük súlyos volt. Ezt mutatja a szentesi földmunkások vállalkozó szövetkezet tagjainak felirata is, amikor Kacziba Imre, Dadi Bálint, Böszörményi Benjamin és társai 1926. április 4-én kelt feliratukban azzal a kéréssel fordultak Steuer György kormánybiztoshoz, hogy a szövetkezet kubikos tagjai részére az illetékes hatóságoknál munkaalkalmakat teremtsen. Keserűen teszik fel a kérdést ,,A mi életfundamentumunk a két karunkban ...földmunka szeretetünkben van. ... Kiapadtak-e e megcsonkított Hazánkban a kubikmunkák? ... Itt állunk ma vagyon nélkül, munka nélkül..."

u E felirat is hitelesen igazolja, hogy a Horthy-rendszerben a gazdasági stabilitás esztendeiben sem sikerült a kubikosok körében a munkanélküliséget és a vele járó nyomorúságos nélkülözést véglegesen megszüntetni. A kubikosok keresete és életszínvonala a húszas évek derekára sem javult. 1926-ban a tiszántúli kubikosok napi keresete 30—60 000 korona volt. Hódmezővásárhelyen a kubikmunkáért csatornaépítésnél köbméterenként 7000 koronát fizettek, így a heti kereset elérte a 360 000 koronát. Szegeden a tanyai vasútnál pedig 4—500 koronát fizettek köbméretenként. A reálbér alakulására a hódmezővásárhelyi adattal lehet jól rávilágítani, az 1926. év áprilisi helyzet alapján. A városban a kenyér ára két hét alatt 5000 koronáról 6500 koronára emelkedett, a munkabérek viszont nem változtak. Az árak emelkedése a munkabérek változatlansága, sőt néha csökkenése azt tükrözi, hogy a HoríhyMagyarországon a stabilizáció éveiben bizony semmit nem javult a kubikosok életszínvonala.

17 Az 1927—1928-as évek beruházásai ellenben megjavította azoknak a kubikosoknak a keresetét, akik munkához tudtak jutni. Ezekben az években ezek az emberek 3—8 pengőt is megkerestek naponta. „Például a Tisza—Körös-zugi Ármentesítő és Belvízszabályzó Társulat 1927 januárjában kubikmunkáért 3 pengő napszámbért fizetett. A Hármas-Algyői Ármentesítő és Belvízszabályzó Társulat jelentése szerint a kubikosok átlagos napi keresete 5—6 pengő. A Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvízszabályzó Társulatnál 1927 júliusában a kubikos 5—7 pengőt tudott megkeresni. A következő évben 1928-ban egyes munkahelyeken 7—8 pengőre is felment ezeknek a munkásoknak a napi keresete."

18 Amint látjuk, tehát csak a húszas évek végén beszélhetünk a kubikosság anyagi helyzetének némi javulásáról. A munkanélküli kubikosok sorsa viszont mostoha maradt, tovább nyomorogtak, éheztek családjukkal együtt. 15 CsMLSzF OKH. Fra. 394/1926. sz. irat. 16 CsMLSzF CsmFÁI 133/1926. sz. 17 Kiss László, i. m. Párttörténeti Közlemények, 1960. 4. sz. 132—133. 18 Uo. 392