A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Téglásy Imre: Száblik István – a magyar ???

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1976—77/1 SZÁBLIK ISTVÁN — A MAGYAR DAEDALUS* TÉGLÁSY IMRE (Szeged, Somogyi Könyvtár) „Visgálljuk hát a Természet gyönyörűséges úttyát Méregessük e' Böltsesség ki-fogyhatatlan kúttyát Erre való már az égből alászállott Physica, Mellyel a'ki tanul: mintegy tudománytól hízik a." 1 Az ész és a vallásos hit sajátos összefüggéséről vallott nézetét egy 18. századi költő, Sándorfi József foglalta eképpen versbe. A tudományt égi, isteni adománynak tekinti és úgy gondolja, hogy aki természettudományosan képzett, annak istenhite is szilárdabbá válik. Persze nem mindenki vallotta ezt a tudományok fejlődését végső soron serkentő nézetet. Magyarországon, ahol a kapitalista fejlődés és annak szellemi kihatása meglehetősen nehezen hódított tért, különösen fontos e jelenség összetett vizsgálata. A tudománytörténeti kutatások sem korlátozódhatnak ezért pusztán a szaktudományos jelleg megragadására, szükségképpen összefüggnek ide­ológiatörténeti, sőt irodalomtörténeti vonatkozásokkal. Nem elég tudnunk, hogy a 18. század hajnalára végképp lomtárba kerülnek az arisztoteliánus fizika avult mozgásformái, hogy a tekintélytisztelet elveszti uralmát, hogy a spekuláció módszerét a kísérletezés váltja fel. 2 E küzdelem elválaszthatatlan a világnézeti hatásoktól. Dolgozatunkban a felvilágosodás egyik hazai harcosának életútját és tevékeny­ségét érintő megnyilatkozások irodalmi, publicisztikai reagálását szeretnénk bemu­tatni. A harmadik dimenzió, a levegő minél teljesebb meghódítására irányuló 18. századi törekvéseknek több tudós magyar kísérletező is résztvevője volt. Közéjük tartozott Szabiik István piarista fizikus, akinek élete több szállal is kapcsolódott Crongrád megyéhez, illetve Szegedhez. A történetet azonban — ha nem is Icarusnál — legalább az első léggömböt fel­bocsátó franciáknál, a Montgolfier-fivéreknél kell kezdenünk. Egy napon — szól az anekdota — Montgolfierné asszonyság szolgálója mosás után gyorsan meg akarta szárítani alsószoknyáját, ezért fölül összekötötte és a tűzhely fölé akasztotta. A szok­nya alatt összegyűlt meleg levegő' hatására a ruhadarab egyszerre csak felduzzadt és a mennyezetig emelkedett. A jelenség láttára, mintha valami ördöngösség történt vol­na, sikoltozva rohant ki az udvarra a mindeneslány. A lármára előkerülő Joseph Montgolfier létrát hozatott és leszedette a magasban lebegő szoknyát, majd elgondol­kodott. — Miért ne emelhetne föl a meleg levegő szoknyánál nehezebb tárgyakat, sőt embereket is? A tréfás történet persze nem igaz, de szemléletesen magyarázza a léggömböt mozgató fizikai törvényszerűséget. Közelebb áll az igazsághoz a Mindenes Gyülyte­mény 1789. évi tudósítása. „Frantzia-Országban 1783. Montgolfier Testvérek egygyik Matematikus, a' másik Fizikus és Kémikus ,a' Levegő-égnek nehézségét, * A kézirat nyomdába adása után értékes adatokat kaptam Józsa László kunszentmártoni tanártól; ezúton fejezem ki értük köszönetemet. 1 M. Zemplén J., A magyarországi fizika története a XVIII. században, Bp., 1964. 433. 2 Uo. 315

Next

/
Oldalképek
Tartalom