A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Szenti Tibor: Kerekólak Csongrád megyében és a Vásárhelyi pusztán

Falrakás 1. A „patics"-, „sövény"-, vagy „fonott vesszőfalú" [a népi terminológia szerint : „vesszöbül font", ,,vesszőfalú"] kerekól falának szerkezete és építésmódja átmenet a „csinált" ól és a sárépítmény között. Akár a csinált ólak, a paticsfalúak is csak egyszintesek voltak. Életkoruk rövidebb, mint a sárépítményeké. Alakjuk henger, kúp alakú tetővel. Az 1896-ban született Kasza Hódi István, Hódmezővásárhely-szőrháti lakos az elegyengetett talajon úgy építette föl az ól falát, hogy középre levert egy 2 m. magas, 10 cm átmérőjű vascsövet, majd ehhez egy méteres madzagot rögzített, másik végére hegyes cöveket kötött és vele kört rajzolva kijelölte az alapot. Ezután a kör területén egymástól egyenlő távolságra 6 db kar-vastagságú, másfél méter magas farudat bevert a földbe. Az így kialakított hatszöget további vékony, szintén másfél méter magas vesszők függőleges leszurkálásával kerek formára alakította. Ezzel elkészült a 10. Kasza Hódi István sövényfalú kerekóla Hódmezővásárhely-Szőrháton fal váza. Frissen vágott, ujjnyi vékony, hajlékony, élő vesszőből sűrűn, vízszintesen befonta a váz rúdjait, kitöltve a közöket, majd kívül és belül polyvás sárral betapasztotta. A fal vastagsága így 8 cm. Elől, a fal teljes magasságában ajtónyílást, hátul, közvetlen a tető alatt szellőzőlyukat hagyott. A fal fölé nyúló vascső fogta össze középen a fal szélére helyezett, esernyődrót-szerűen elhelyezett tetőtartó rudakat, amiket végül gazzal fedett. A paticsfalas kerekólhoz vidékünkön akol, tyúkülő nem készült. Az ilyen ólban csak baromfit tartottak. 2. A vályog- és téglafal építését úgy végezték el, hogy az egyszerű sárhabarcsba, illetve a gyakrabban alkalmazott polyvás, törekes sárba rakták a vályogot, vagy a téglát. A téglák szélei az ól belseje felől szorosan összeértek, míg a „fúgák" a fal külső 296